Miért futunk?

Mindig a hoszzú futások alkalmával kavarognak gondolatok bennem, mert ilyenkor van időm arra, hogy átgondoljam mi történt, mi van és mi lesz... Ma menet közben jött elő ez a kérdés, de igazán nem találtam meg a választ rá. Hogy őseink miért futottak az nem kérdéses, én talán azt boncolgatnám egy kicsit, hogy én miért is kezdtem futni, azért hogy fogyjak, hogy egészségesebb legyek. Ez sikerült! Aztán átalakult függőséggé, olyan szinten, hogy most már mennem kell...nem lehet megállni, csak lassítani :) A lassításról majd később...egy másik bejegyzésben.
Nem mondom, hogy néha nem fáj,vagy esik rosszul, néha lustálkodnék még egy kicsit de menni kell, mert ez visz előre. Előre, és érzéseim szerint nem is akárhogy. Kb. 7 hete kezdtem a felkészülést ahhoz, hogy sikeresen levigyem félmaratoni időmet 2 óra alá. Nem egyszerű a program, mert heti 6 nap edzés és 50-70km az adag, ami ahhoz képest, hogy tavaly ennyi volt a havi adag.... Ma reggel lement úgy egy félmaraton, hogy utána semmi gond nem volt, nem voltam kifulladva, nem voltam túlzottan elfáradva, csodás volt. Átlagpulzus 134, max 140 ez azért nem rosz.
Vissza a fő kérdéshez: az ilyen napok mint a mai adják meg a választ szerintem erre a kérdésre, mert mi is történt? Amikor kezdtem ma fél ötkor, gyönyörű tiszta ég fogadott, fenn volt a Hold és ezerrel világított, majd bújt el a hegyek mögött (gyönyörű volt), aztán teltek a kilométerek és elkezdett ébredni a természet, majd a Nap is kibújt a hegyek mögül...hát majdnem megálltam szájat tátani. Ez feldobta a ma futást nem kicsit...
Aztán miért is jó még? Mert ki tudom üríteni a fejem, elfelejteni a napi gondokat.

Edzésadatok

Egy éve már...

Több mint egy éve már, hogy úgy éreztem változtatni kell az életemen, mert ahová halad az nem lesz jó.  Hogy milyen volt az életem ekkor? Most visszagondolva sz*r, állandóan izzadtam, fulladtam, vérnyomásom, pulzusom  az egekben, nulla energia, lusta, tohonya, éjszakai alvás nem nagyon ment, amikor ment akkor horkoltam mint az állat, nadrágot nem nagyon kaptam magamra...stb., stb. Akkor százhuszon sok kilósan gondoltam egy merészet és elindultam egy úton ami elég érdekesen alakult.

Voltak célok kisebbek, nagyobbak, aztán újabbak és újabbak, mert a kezdeti célokat mind-mind sikerült néha kemény küzdelem árán is elérnem. Futottam, keróztam sokat, voltak fájdalmas kidörzsölések, voltak vízhólyagok, véresre nyíródott talp, fájdalmas izmok...aztán voltak letudott kilométerek, egyre több és több egyben lefutva, kocogva. Aztán 353 nappal ezelőtt meglett az első 5km egyben 40 perc alatt.

A test hihetetlen változásokon ment keresztül: a zsír elkezdett eltűnni, az izmok elkezdték a dolgukat tenni, nyugodtabbak voltak az éjszakák, és kellett, mert egyre jobban kellett a mozgás. Jött a 10km majd a félmaraton, a kerékpáros km-ekről nem is beszélve, mert az is volt sok...nagyon sok, hegyen völgyön át :)

Néhány adat az elmúlt kb egy évről:

432 alkalommal végeztem valamilyen sporttevényeséget ami összesen
17 nap 5 óra és 21 percig tartott, és
5422 km-t foglal magába és
384911 kalória elégetését okozta ami
712 hamburgernek felel meg (egyébként ilyet nem eszek :)

Hogyan érzem magam most? Itt van néhány adat ami szerintem mutatja:

Testsúly: 83kg
BMI: 26,2
Vérnyomás: 120/75
Nyugalmi pulzus: 41
Normál pulzus napközben: 60-75
Pólóméret: L (XXL és nagyobb volt 1 éve)

Ilyen volt

Ilyen lett




Hogyan tovább? Tovább és előre! A napi mozgás most már kell és hiányzik is, ami jó. Edzek, erősödök (remélem) és tovább alakulok. A legfontosabb a türelem, mert semmi nem jön azonnal, de mindent el lehet érni, csak akarni kell.

Nagyon jól érzem magam a bőrömben, ami most már egy kicsit nagy :D

Ultrabalaton egy kicsit másképp

Miért is írom, hogy másképpen? Azért mert az 5. UltraBalaton-on megadatott az a lehetőség, hogy kerékpárral is végig lehet tekerni azon az útvonalon, ahol a futók is emberfeletti akarattal és erővel végigküzdik magukat.

Honnan is jött az egész? Már régóta nézegettem az UB oldalát, és nagyon kacsingatott az a bringatúra rész, hát neveztem. Aztán az már csak hab a tortán, hogy a Béres Egészségklub FB oldalán akciót hirdetett a bringatúrára nevezők között és így a nevezésem sem került semmibe :) (megjegyzem, ha nem vagyok ilyen szerencsés akkor is ott lettem volna )

Tehát neveztem és készültem, izgultam, nézegettem és tervezgettem, de igazán nem tudtam a hogyanokat, mert ilyen hosszú táv még nem volt a repertoárban.

Készítettem egy térképet a családnak, hogy tudják merre járok:


Erre felkerült az összes frissítőpont, de csak azok vannak jelölve amelyeket a kerekesek is használhatták. Ez alapján készült el kormányszárra ragasztott időrend is.

Mivel ez túra volt és az UB természetesen a futókról szólt így ezeknek a frissítőpontoknak a nyitása a futókhoz igazodott. Ettől függetlenül nagyon jól tervezhető volt a bringatúra, mivel a futók 6-kor rajtoltak, a kerekesek "rajtja" 9-kor volt így megvolt az az időnyereség ami a nagyobb tempót kompenzálta.












Csütörtök éjszaka leszakadt az ég, olyan vihar volt, hogy csak na...azt hittem elviszi a ház tetejét. Péntekre meg hűlt akkorát, hogy előkerültek a melegítők...na mi lesz még gondoltam, állandóan az időjárást böngésztem. Péntek délután aztán le a versenyközpontba a rajtcsomagért. Rajtszámom 3006 lett.

Este elég sokára értünk vissza Veszprémből, de jutott idő a pihenésre. Szombat reggel már 5-kor ébredtem, így lementem a futók rajtjához. Úgy tűnt bejön a tiszta idő széllel...a széllel nincs is gond mivel az a kerékpáros barátja :)

Nem semmi élmény volt látni ezeket az embereket, akik nekivágnak egy ilyen hatalmas távnak futva, jókedvűen.

Rajt után visszamentem a szállásra, majd bőséges reggeli, kerékpár ellenőrzés, felszerelés összerakása, majd le a rajthelyre a 9 órás rajthoz.

Teli erővel készen a rajtra :)

Rajt előtt a fiammal

Aztán 9-kor rajt! Tudtam, hogy nem verseny, de jól esett felszáguldani a hegyre, végig a főutcán leküzdeni az első kisebb emelkedőket. A többiek messze mögöttem voltak. A tihanyi félszigetet elhagyva Aszófő felé vezett az útvonal, itt ott elég jó 10%-os néhol 1km hosszú emelkedőkkel. Igen élvezetes volt. Pécsely környékén összefutottam egy belga kollégával aki a futóját próbálta elérni, egész Nemesgulácsig kalauzoltam az útvonalon, közben persze jót beszéllgettünk.
A 20.km környékén igazi montis terepre került az UB útvonala ami nagyon tetszett, csak rövid ideig tartott. Az első "nagyobb" frissítésem Nemesgulácson (42km) volt egy kis nyújtással, de nem tartott túl sokáig.
Következő ellenőrző pont Keszthely2 (74km), ezt 92km-nél Balatonmáriafürdő követte. Innen együtt mentem  egy a Nagyatádi IM-re készülő kerekessel.

Ahogy fogytak a km-ek nem éreztem semmi olyan fáradtságot, izomfájdalmat, hozzátartozik a dologhoz, hogy a frissítőpontokon szorgalmasan frissítettem (részletek a végén)

BBoglár majd Bföldvár következett, de már néhany ponton viharos erejű széllel, aztán elkezdett csapkodni is de nem vészesen. Ahogy Siófok közelébe értünk, leszakadt az ég...olyan vihar kerekedett hirtelen, hogy fedél után kellett nézni. Útszéli étterembe tértünk be, de keróstól együtt :) Néztek is a pincérek, de senki nem szólt. Arra jó volt ez a kis vihar, hogy egy kis meleg kaja került a gyomorba. Sokat segített. Ahogy jött a vihar úgy el is ment, a szél maradt, de szárította az aszfaltot. Bike-ra fel hiszen már kevesebb van előttünk, mint mögöttünk.

A Balaton keleti partján végigmenni, rálátva a magyar tengerre csodálatos volt! Balatonkenese következett, ahol pedig pont a nyitásra értünk oda az ellenőrző pont nem volt sehol...ez azért gáz...nem az energia pótlás miatt, hanem ha egyszer vállal valamit a frissítőpont személyzete akkor tegye is oda magát.

Alsőörs fele ismét kisebb emelkedők, amelyek már nem estek nagyon jól, de a lábak tették a dolgukat :) Utolsó frissítőpont volt itt az alsóőrsi vasúállomás mögött. Éppen pakoltak kifele, de szívesen láttak minket, nyitás előtt voltunk egy kicsivel.

Az utolsó pár km villámgyorsan elröpült, igaz Bfüreden a Tagorán nem lehetett végigkerekezni, mert rengetegen voltak így kis kerülővel megkerültük. A félsziget lábához érve visszagondoltam arra, hogy reggel itt  lejtmenetben 46km/h-val jöttem...de visszafele ez már nem ment :D

Az érkezés jó volt, meglátni a kaput, átgurulni rajta - hozzáteszem senki nem várt minket a szervezők közül :(

Azért lett néhány fotó a beérkezésről:

Beérkezés, nem akart a pedálom oldani... persze ez nem igaz...nem fordult a lábam :D

Egy kis beszéllgetés a szervezőkkel, meg persze várjuk a jól megérdemelt sörünket. Jó volt, hogy 2-en mentünk, mert így nem voltak holtpontok, segítettük egymást!

És persze a plecsni is megvan!















Aztán egy két negatívum: igaz, hogy mi az UB mostohagyerekei voltunk kerekesek, de a végén egy kicsit nagyobb figyelem jól esett volna. A Garminra feltöltött útvonal az nem mindig egyezett a ténylegessel. A frissítő pontok nem a koordináták szerinti pontokon és km-nél voltak, volt ahol 3km csúszás is volt.

Aztán ami jó: a frissítőpontokon kedvesek és segítőkészek voltak, amit kértünk az volt. Az útvonal felfestése az tökéletes volt!

Nagyon jó tekerés volt, nem volt megerőltető, gyönyörű környezetben, amit futóként szerintem nem láttam volna ilyennek. Minden tiszteletem a futóké. Ennek ellenére elkezden szervezni a jövő évi UB-re a váltót, ezt le kell futni!!!!

Örülök, hogy ott voltam, és részese voltam az UB-nak.

Adatok:

Nyeregben töltött idő: 8:39:07
Teljes idő: 10:10:00

Kaja: reggelire 3 szelet pizza. Az egész kör alatt 4 kulacs víz, 2 kulacs izo, 1 pohár kóla, 2 decathlonos gyümölcszselé, kb 100g mazsola, ugyanennyi mogyoró, 2 alma, 2 gerezd görögdinnye, 2 banán, kb 10 háztartási keksz. Siófoki melegkaja: féladag húsleves májgombóccal, féladat milánói spagetti.

Edzésadatok

Lassan járj, tovább érsz...avagy egy síkvidéki futó esete a 14. Kékes csúcsfutáson

Mire is vállalkoztam... már megint: 14. Kékes Csúcsfutás, a hegy amelyre csak hegyen lehet vajon felkészülni? Nagy kérdés volt ez számomra, mert az Alföld legnagyobb hegyei a gátoldalak, ami ugye nem biztosít túl nagy szintkülönbséget :D A nagyobb dombokat már megszenvedtem Szekszárdon, úgyhogy tartottam is az egésztől, meg nem is.

Azért tartottam, mert nem tudtam, hogyan fog viselkedni a lábam, a vádlim főleg a folyamatos hegymenettől, és azért nem tartottam, mert 1 nem szégyen itt belegyalogolni, 2 olyan részidőket szabtak, hogy az teljesíthető persze felkészülés után.

Előkészületek voltak bőven, futás is... domboztam is, résztávoztam is, szóval próbáltam megadni magamnak azt ami szerintem szükséges lehet ehhez a futáshoz. A héten tekertem is egy párat, pont azért, hogy jobban regenerálódjanak az izmok, bár a tegnapi tekerés elég keményre sikerült. A tervezés során figyelembe véve az ismeretlent 7:00, 7:30-as kilométerekkel számoltam, így a várható idő 1:30:00 körül jött volna ki. A másik fontos és Szekszárdon megtanult dolog: odafigyelni a frissítésre, enni, inni mindig, mégha picit is, de kell!!!!

Reggel 0530 ébresztő, reggeli napirend, kajagyártás majd 0630-kor indulás. Nem volt 10 óra mire odaértünk, úgyhogy volt idő bőven felkészülni, bemelegíteni, nézelődni.

1050 beálltunk a sorba, majd 11 kor eldördült a startpisztoly. Jó fél perc telt el mire elhagytam a rajtvonalat, érthető hiszen 1250 futó állt rajthoz. Piszok meleg volt, pedig nem ilyen időt jósoltak.

Megkezdődött, elindultam...hát érdekes volt...felfele és felfele, de aztán beálltam egy tempóra, a HR beállt egy szintre, a levegő jött rendesen, és semmi gond nem volt...ez nagyon jó érzés volt. Nem futottam gyorsan igaz, de nem kapkodtam a levegőt, a szivem nem vert össze-vissza, a pulzus nem volt az egekben és mégis haladtam. A jó az volt, hogy folyamatosan haldtam és idővel lehagytam azokat akik elfutottak mellőlem.

1.km 6:52 - 2.km 6:50
A második km után a bal vádlim rosszalkodott, görcsölni kezdett, de nagy nehezen kifutottam belőle (igaz a végére várva a fotóra ismét beállt)

3.km 7:09 - 4.km 7:11 - 5.km 7:09
Faltam a km-eket, jól esett, nem volt semmi gond sem

6.km 7:31
Itt volt a nagyobb frissítő pont, és tartottam magam a tervhez, enni, inni el nem éhezni, szomjazni.

7.km 7:01 - 8.km 6:56
Idáig volt a "könnyű rész" innen jött a neheze a 10%...

9.km 7:37 - 10.km 7:33 - 11.km 7:54
Ez a rész már kemény volt...de nem álltam meg...csak mentem, és messze voltam attól, hogy szenvedjek! Egyre többen lassítottak, gyalogoltak, de mikor elhaladtam a 10. majd a 11. km mellett tudtam, hogy meglesz! Néhányan már lefele jöttek, jól esett az, hogy biztatták a futókat.

Az utolsó 600m-en volt még erőm gyorsítani egy kicsit és a sípályán már szinte "röpültem". Eszméletlen jó érzés a téged és mindenki mást is biztató tömeg között felfutni. Aztán ott volt a cél, olyan jó érzés lett úrrá rajtam, amilyet még nem éreztem! MEGCSINÁLTAM! És vigyorogtam, szinte nevetni volt kedvem. Ránéztem az órára: 1:25:29

Edzésadatok

Aztán jött a sorbanállás, a fotó...ami nagyon komorra sikerült, dehát ez van :D

Bevártam a többieket és elindultunk lefele. A kék útvonalon, nem az aszfalton, terepen erdőben...én futva...nem fájt egy kicsit sem és nagyon jól is esett levezetés gyanánt!

Edzésadatok

Nagyon elégedett és boldog vagyok, hogy ezt megcsináltam!

Szekszárd...a borvidék

Egy nappal a verseny után talán letisztult bennem annyira a 2. Borvidék Félmaratonon való részvételem, hogy kiírjam magamból.

Ez is a tervezéssel kezdődött volna, ha a tervben lett volna a versenyen való részvétel, mert ahogy haladtam a felkészüléssel az első félmaratonra, úgy nem tűnt valami egyszerű dolognak ezen a versenyen való indulás. Ugye Alföldi vagyok, akinek a legnagyobb hegy a gát... aztán meggondoltam a dolgot és legyen ez a kihívás, mert ugye ami nem öl meg az erősít. Lefutottam az első félmaratonom, majd azt követően elkezdtem felkészülni erre a versenyre. Futottam ilyet is meg olyat is, de hiába domboztam, nem igazán éreztem magam készen arra, hogy ilyen emelkedőkkel megküzdjek.

Utolsó napon elkészült a terv is egy amit papírra vetettem, és egy másik a fejemben.

Ez a terv került papírra, ami végig ott volt nálam, mert így legalább tudtam, hogy mi vár még rám :)

Hát elég jó időket lőttem be, csak ez a számítás nem vette figyelembe az általam még nem ismert hosszú emelkedők hatását a szervezetemre.

A másik terv egy kicsit talán reálisabb beérni 2:30-on belül, ha meg minden kötél szakad akkor mindenáron befejezni és a 3 órás szintidőn belül beérni.

Aztán közeledett a szombati nap és... egy kicsit tartva az egésztől egy tartalmas reggeli után át Hódmezővásárhelyre onnan pedig a többiekkel tovább Szekszárdra. 3 órás út után megérkeztünk. Volt idő a rajtig bőven úgyhogy egy kis séta következett a rajt környékén. Hát nem semmi ez a város...szépek terek, jól néz ki a környék, rendezett minden, tetszik.

A versenyközpont meglett gyorsan, kb. 5 perc után kézben volt a póló és a névre szóló rajtszám, ami méltó helyére fog kerülni. Öltözés, egy kis kaja az arcba, majd bemelegítés. Garminkát elindítottam, megnéztem hogy muzsikál a motor, hát pörgött rendesen (mármint a szokásos indulási értékekhez képest), versenydrukk megvolt. Bemelegítés gyanánt felfutottam a Béla térre (azt hiszem úgy hívják)...hát látszott, hogy az emelkedőknek nem semmi hatása lesz :)

Aztán a rajt...visszaszámlálás, majd megkezdődött. 1 perc telt el mire átléptem a rajtvonalat és megkezdtem a futást igazán. A többiek elmentek, én pedig figyelve nehogy a tömeg elvigyen saját tempóban elindultam. Az első 4km minden gond nélkül lement 23:49 alatt a tervek szerint...aztán jött a kilátó ahol szintén nem is volt semmi gond, kivéve talán az, hogy itt csaptam meg a versenyen a max pulzusom (179bpm). Ez a rész is tervek szerint ment, időben is jó voltam.

A gond ott jelentkezett ahol nem számítottam rá a lejtőn. Nem futottam még lejtőn lefele, aztán a tempóm sem volt az igazi, meg kerestem a biztos talajfogáshoz a megfelelő testtartást. Ez a végére ki is alakult, de ekkorra már leértem a sík szakaszra. Lassultam egy kicsit, de igazán nem éreztem magam fáradtnak. A sík részen útban a borospince felé láttam a szemben haladókat több km-el előttem és rájöttem, rengeteg edzésre van még szükségem. De nem szégyenkezem, mert egy évvel ezelőtt 400m lefutása is gondot jelentett volna, nem hogy a gondolata egy félmaratonnak.

Borospince, hát nem semmi, most épül szépül, de gyönyörű lesz ha kész lesz. Frissítés, majd irány tovább. Most én futottam szemben azokkal akik mögöttem voltak, hát jó érzés volt...biztattam azokat akik küzdöttek, és így biztattam magam is :)

Aztán eljött a 13.km, ez az emelkedő emlékezetes volt...futottam, de nem haladtam, próbáltam, próbáltam, belegyalogoltam, aztán megint futottam, de olyan volt, mintha egy ellentétes irányba mozgó lépcsőn próbáltam volna haladni. De nyomtam, gyűrtem, aztán tempósan gyalogoltam felfele (9:09p/km) . Miután felértem a csúcsra futás...kicsi sík, majd lejtő...és megtaláltam, hogyan tudok haladni: mint a síző a hegyoldalon, jobbról balra, balról jobbra...és működött. Aztán jött hátulról a kiabálás: nem kell több fröccs spori :D Pedig nem is ittam...de jól esett...aztán egy frissítő pont ahol hihetetlen biztatás jött mindenkitől, mindenkinek. Jó volt mert erőt adott ami kellett is mert újra jött a kilátó, ami ment is felfele, egy darabig, aztán szégyen, nem szégyen begyalogoltam itt is. A felérés után futássss, innen már csak lefele.

Ment is minden rendesen egészen a 20.km-ig, itt aztán bekövetkezett az amire nem számítottam: eléheztem, kiürült a fejem, eltűntek a gondolatok, hiába volt sík a terep egyszerűen nem ment a futás...gyalogolni kellett. Próbáltam futni, de nem ment, lehet az is közrejátszott, hogy ezen az úton jöttünk be kocsival és tudtam, hogy milyen hosszú még a célig vezető út. Gyalogoltam, kocogtam, küzdöttem, aztán jött az utolsó utca a célegyenes előtt. Hatalmas erőt adott azoknak a biztatása akik már befejezték. Aztán a célegyenes lefelé, meg a cél, ahol halottam a nevem mint befutó és ez nagyon jól, állati jól esett.

A vége 2:27:29 lett, ami végül is a 2:30-as terven belül, csak 8 perccel elmaradva a papírra vetett tervtől meglett (megjegyzem, ha nem gyalogolok akkor simán meglett volna a 2:19).

Hogy hogyan éreztem magam a befutó után, örültem hogy beértem, örültem hogy megcsináltam, örültem annak, hogy ott lehettem. Nem fájt sehol, térdem bírta, combom, vádlim bírta, görcs nem volt sehol (szedtem a magnéziumot rendesen) szóval ez a része már alakul a dolognak...most egy nappal a verseny után sincs extra bugi a lábaimban, csak egy kis fáradtság...ma már tekertem egy rövidet, holnap meg futok.


Tanulság: edzeni, edzeni, készülni és nagyon figyelni a kajára. Az eléhezés nagyon gáz...a versenyek napján való kajálást még nagyon meg kell tanulni, dehát ez úgy van, hogy az ember saját hibáiból tanul, az okos meg a máséból...:D 


Nagyon jó volt Szekszárdon lenni, futni, mászni, néha szenvedni, beérni és a befutókor a nevemet hallani! Jó volt a szervezés, köszönet a csodás napért. Jövőre ott leszek ismét ezt már most megígérhetem!


Képek remélem hamarosan fenn lesznek és tudom egy kicsit szinezni a leírást.

Versenyadatok

Az első félmaraton

Az egész hétfőn kezdődött: ránéztem a heti tervre és láttam eljött az idő, ha törik, ha szakad vasárnap félmaraton. Nem terveztem, hogy elinduljak a vivicitá-n, mert a szüzességemet szerettem volna privát körülmények között, saját terepen elveszíteni.

Előkészületek

A hét laza futással, egy kis gyorsítóval, dombfutással zajlott. Hétfő 6km-es harmadoló, szerda dombfutás (2km laza, 15x100 tempós fel majd le, maradék 2,5km levezetés), pénteken meg egy laza 5km 8x60m repülővel. Közbenső napokon pedig szigorú pihenés (pedig a kettlebell meg a keró is nagyon kacsingatott a héten). Kajával is úgy készültem, hogy töltöttem fel a tartalékokat - picit szénhidrátban dúsabb kajával, hogy legyen mit mobilizálni, ha szükséges. Szerdán elkezdtem szedni magnéziumot...reménykedve a görcsök nélküli hosszú futásban.

Tervezés

Mivel a versenyszervezők nem tervezték meg számomra a félmaratont, rám várt a feladat. Több útvonalat is megnéztem, megmértem, míg végül úgy döntöttem, hogy 7km-es kört jelölök ki, amiből 3-at teljesítek és már meg is van. A kört úgy jelöltem ki, hogy a ház előtt legyen a kezdete és a vége, így a frissítés is megoldott. A frissítőponton a fiam teljesített szolgálatot :D A frissítőponton volt ásványvíz, szőlőcukor, banán, citrom és rebarbara turmix (szuper recept, nagyon hasznos volt). Ha valaki nem tudná elég jó tulajdonságokkal bír: rostokban gazdag, rengeteg kalciumot, magnéziumot, vasat, ABC vitaminokat tartalmaz.
Az idők: a tervek szerint egy 7p/km el számolva 2:30:00-as félmaratont terveztem összidőben. Mivel még nem futottam ennyit, csak lazán hosszút, nem tudtam előre megbecsülni a tempót, ezért a 7p/km-el a lazafutásokat vettem alapul. Részidőket úgy terveztem, hogy a 7km-eknek (1 körnek) 40 és 50 perc közé kell esnie. Ez a viszonylag tág határ megengedte azt, hogy a napi futásérzet határozza meg a tempót.

A nagy nap

Vasárnap reggel már fél hétkor felkeltem, végiggondoltam a pályát lépésről lépésre, reggeli, majd egy kis bemelegítés - Eurosporton élőben közvetítették a Párizs maratont.Lábaim rendben, térdem ok, semmi fájdalom, vagy olyan gond ami megakadályozná a mai teljesítést. Alapos bemelegítés, leukoplast ahova kell, HR szenzor, Garminka élesít és 10:07-kor eldördült a startpisztoly.

Első hét...

Elkezdődött, elindultam... egy kicsit erős tempóval kezdtem, de 500m után rájöttem...hibát követtem el: a HR szenzort nem nedvesítettem meg, illetve a pántját nem állítottam szorosabbra, így az csúszott lefele és mutatott érdekes értékeket (187bpm :D)...10mp alatt rendeztem a problémát és mentem tovább. Sajnos az idő nem a reggeli volt feltámadt újra a szél (volt ahol 20km/h-t is meghaladta), dehát a szél azért van hogy fújjon.

Az első 7km jól gyorsan és egyáltalán nem megerőltetően telt. Első kör vége 39:54 (5:43p/km) nagyon jól sikerült. Frissítés: ásványvíz és 3 szőlőcukor. Fejben RENDBEN, Láb OK, Szív OK, Levegő VAN ... mehet a következő kör.

A második hét...

A második 7km továbbra is jól ment, nem volt semmi fájdalom, gond nélkül dübörögtem tovább. Egy kis lassulás azért már tapasztalható volt, de nem vészes. 10km-nél a szokott módon megérkezett az első holtpont, de villámgyorsan pár száz méter után tovatűnt. A kör vége ismét a frissítő ponton: fél banán, rebarbara turmix (jó sűrű és nem lötyög annyira a gyomromban mint a víz) Köridő: 42:15 (6:02p/km) kicsit lassabb de legalább még megy. Ellenőrzés: fejben RENDBEN, Láb OK, Szív OK, Levegő VAN ... mehet az utolsó kör.


Harmadik hét...

Frissítés után elkövettem egy hibát: nem nyújtottam egy kicsit...nos ez meg is látszódott az utolsó körön, ja és mivel versenyben voltam menet közben sem áltam meg. Lassultam, folyamatosan lassultam...már 6:30 as kilométerekkel futottam, aztán jött a 19.km-na itt aztán úgy begörcsölt a seggem, hogy csuda. A bal lábam alig bírtam felemelni, kellett egy kicsit futóiskolázni, ami úgy ahogy rendbe rakta a lábat (ez a km 6:51 lett). Meg nem akartam állni, mert már láttam lelki szemeim előtt a célszallagot :) A 20. és 21.km már kemény volt és küzdelmes...de megcsináltam és beértem.

Félmaratoni időm: 2:08:07

Edzésadatok

Végjáték:

Beértem, ásványvíz, citrom, nyújtás...jó hosszan, majd forró fürdő és pihenés. Most, hogy a blogot írom fáradtnak érzem a lábaim, szerintem a fenekemben izomláz lesz holnapra. Most így végiggondolva az egészet, a hibáktól eltekintve úgy érzem, jól sikerült futás van mögöttem. Hamarosan megsimétlésre kerül, kicsit nehezebb terepen, versenyben, sok másik sorstársammal karöltve a borvidék félmaratonon Szekszárdon.
Nem bántam egy cseppet sem, hogy belefogtam a futásba és az, hogy a semmiből idáig eljutottam, hatalmas erőt ad :D

Ja, ezt majdnem elfelejtettem: PB 1óra alatt megtett km-ekben, 5k-n és 10k-n :D

Garminka nem indul... pánik!!!!

Úgy kezdődött, hogy reggel melóba indultam az öreg Gepidával, régi de nagyon jól használható, acélváz, meg semmi extra, van vagy 25 kiló... Reggel garminka tökéletesen mködött, fel is töltöttem róla a cuccot, meg töltöttem is a gépről.

Itt a reggeli kanyar.

Délután idultam volna hazafele, közben a töltés bőven megtörtént, ki is írta az eszköz. Dokkolóállomásról lekaptam, bekapcsoló gomb megnyom..., mondom megnyom... semmi, megnyom...semmi...ááááááááááááá pánik!!!!!!!!!!

Most mi legyen??? Haza indultam, most nem garminkával hanem az endomondo kliensel a telefonon. Itt a délutáni kör. WinMo-n egyébként nem a legtökéletesebb az alkalmazás, mert nincs benne AutoStop...de ez most más tészta...

Hazaértem, gép elő, böngészés kezdődik... mi lehet a gond. Garmin support forum: semmi, másutt nem sok minden, minimális információ...hát itt már egy kicsit gondban voltam, megnéztem a garmin Magyarországi képviseletét, akiknek van pofájuk ilyet kiírni az oldalukra:

Garanciális és garancián túli ügyintézést kizárólag a Navi-Gate Kft. kereskedelmi hálózatán keresztül értékesített készülékekre vállalunk!
Honda, BMW, Volvo, Smart, Mercedes vagy egyéb autógyártók által licenszelt (autógyártói logóval rendelkező) készülékek támogatását nem áll módunkban ellátni. Az árváltoztatás jogát fenntartjuk!

Felháborító!!!!!!!!

Egy olyan termékhez amelyhez nemzetközi garanciát adnak, igaz külföldön vásárolt, Magyarországon, hivatalos Garmin kereskedőnél nem vállalnak sem garanciás, sem garancián túli javítást. Röhej, szerintem megér egy levelet a Garminhoz, amilyen hangulatban vagyok meg is írom... Csak azokat a termékeket vállalják amelyek megvásárlásából pénz folyt a zsebükbe... Aztán érdekesek a kezdő javítási díjaik is: FR 305 -re ránéz a "szerelő" és nekem az már egyből 22.900HUF-ba kerül...

Ezután a kis kitérő után elkezdtem dondolkozni mi lehet a baj, víz nem érte, sérülés nincs rajta, elejtve nem volt. Mivel ez is egy kis számítógép valószínű lefagyott, csak,  hát ugye nincs rajta Reset gomb. Valamilyen gomb kombinációval ki lehet ezt váltani... na nyomás böngészni... és rövid idő múlva me is lett a megoldás:

 És minden OK most már, ezt is tudom, legközelebb nem lesz gond. Belegondoltam abba, hogy valaki ilyen gonddal beviszi készülékét a NaviGate-hez, a szerelő megcsinálja a Hard resetet, majd a tulaj fizet 22.900 FT-ot a semmiért... jó ki órabér mi?

18 km-en felül...

Ma volt a hosszúfutás napja. Cél teljesíteni 18km-t.

Reggel amikor felkeltem (05.30)... az idő nem sok jóval kecsegtetett...szemerkélő eső, 3 fok, egy kicsit kellemetlennek tűnt. Mit nekem ez, hiszen akkor kell futni amikor jól esik.
8 körül rákezdett, de aztán egy picit csillapodott, mire 9 után nekivágtam. Az az érdekes, hogy most nem is terveztem meg az útvonalat előre,  csak menet közben számolgattam az eddig teljesített körök alapján az útvonalat, de jól sikerült kijött a táv úgy ahogy szerettem volna.

Az első 3km-en nem is volt semmi gond, csak utána...az eső rákezdett, majd megjelent benne a hó is. Ennek már fele sem volt tréfa, de ha már elkezdtem, hát folytattam. Meg is lett az eredménye, mert később az eső is elállt.
Nagyon könnyedén ment a futás, az első 10km-en az emelkedők kivételével még 138 fölé sem ment a pulzusom... hihetetlen volt. Azért csak van értelme edzeni :D

A 9.km-nél meg kellett állnom egy 30 mp-re könnyíteni magamon, de utána aztán minden ment tovább. Kicsit később bevágtam egy sportszeletet, hogy legyen fűtőanyag. Egyre több változást figyelek meg magamon futás közben ami jó irányba visz szerintem. Ilyen például az, hogy kezd beállni a légzés, egyre kevesebbet használom a számat levegővételre, kisebb résen keresztül is megy (bezzeg az elején képes voltam minden testnyílásomon át levegőhöz jutni ), aztán a tartás, úgy tűnik ez is kezd beállni olyanra, ami a testemnek jól esik, energiapazarlás nélkül. A tempó az is javul, persze nem VB tempó, dehát nem is az a cél.

11.km-nél vettem észre, hogy "deresedik" a combom. Érdekes látvány volt, még a leghidegebb téli futásomkor sem láttam ilyennek, mintha egy kötött nadrágban futottam volna...

Úgy 14-15km körül kezdtem fáradni, ez meg is mutatkozott a pulzusomon, mert emelkedett egy kicsit, már 140 felett volt folyamatosan...dehát ez nem vészes, meg nem is sok. A 16.km-nél befordultam a célegyenesbe, majd a 17.-nél már a végét is láttam. Ekkorra már az esőt is elfelejtettem, a beérkezés nagyon jól esett, bár kaptam egy pirosat, és onnan egy kicsit nehézkes volt a megindulás, de a maradék 400m-t már akár fél lábon is. Beérkezés után várt egy fél citrom, egy banán és egy tejszelet... mint a nagy versenyeken :) meg természetesen egy alapos nyújtás.

Egy ilyen futás után ami ennyire jól sikerült mit is mondhatnék, az eső ellenére nagyon jót futottam, úgy tűnik hamarosan meglesz a félmaratoni táv, és akkor már lehet a tempón dolgozni egy kicsit. Örülök, hogy sikerült, nagyon jól esett (és nem csak az eső).

Edzésadatok

90-en innen :)

Régen írtam, de most van mit. A múlt héten annyi minden történt velem, hogy ezt már csak ki kell magamból írni.
Először is az egyik legfontosabb, a vasárnapi mérlegelés eredménye 89,3kg. Belül vagyok a 90-en ami egy hatalmas eredmény számomra aki százhuszonsok kilóról kezde meg a kanossza járást. Mit mondjak megérte, szuperul érzem magam, és ez látszik is rajtam. Ismerősök akik régen láttak szinte meg sem ismernek :D
Hétfőn egy kísérletet tettem a nyugalmi pulzusom megállapítására. Este lefekvéskor felcsatoltam a szenzort és egy kis tévé nézés, majd alvás. Érdekes eremény született, volt olyan az éjszaka folyamán nem is egyszer amikor 41-es pulzusszámmal működtem. Most már értem miért repedeznek a ház falai. Az átlag 46 lett, szóval innentől már ezzel számolok. Hihetetlen látni azt, hogy az éjszaka folyamán hogyan változik a pulzusszámunk az álmok hatására. (link).

Szerdán egy teljes körű orvosi vizsgálaton vettem részt, ami tartalmazott egy nagylabort, belgyógyász (EKG is), sebész, szemész, hallásvizsgálat, fül-orr gégészeti vizsgálatot. Megállapították, hogy egészséges vagyok, az értékeim is ezt mutatják.

Csütörtökön leesett egy csomó hó, hát mit kell ilyenkor csinálni, hát kerekezni :D A friss hóban tekertünk egyet a haverokkal, fenomenális volt. (Edzésadatok) Másnap ez folytatódott volna, de a hátsó agy azt mondta, hogy sehova, szóval 5km után be kellett sajnos fejeznem. A hátsó kerekem most szerelőnél, remélem hétvégére megjavul és mehet a tekerés.

Szombat volt a hosszúfutás napja, a hóban egy kis mínuszban nagyon jól sikerült. Igaz nem gyorsan, de a km gyűjtés illetve a hosszú ideig történő folyamatos futás volt a cél. A nagy hóban néha elszaladt egy kicsit a pulzusom, de szerintem egy 156-os max nem a világ vége. Az idő is kivirult, amikor kezdtem még borult volt de utána... 100 ágra sütött a nap ropogott a hó a talpam alatt, hát csodás volt. A futás alatt készítettem néhány fényképet is.

A Kurca torok (4km-nél)

Erre tovább nem mentem, elég nagy volt a hó :D

Innen jöttem és erre is mentem vissza. Ez még mindig a Kurca toroki zsilip.



 

Menet tovább a mindszenti révhez, majd onnan a Tisza parton haladtam tovább.

Innen jöttem.

Itt még előttem nem járt senki

és erre mentem tovább a strand felé.

 A tiszai strand (6,66km-nél - így jött ki). A Tisza most gyönyörű, hatalmas partot rakott. Egy hete még homokban futottam itt.

Vissza a faluba, úgy 10km körül (ahogy szokott) megjött a holtpont, de a napocska segített és hamar átestem rajta. Elindultam Mártély felé, sajnos kellemetlen meglepetés ért, a kerékpárút nem volt letakarítva, mivel nem akartam magas pulzussal futni, így hátra arc, keringés a faluban tovább.

Hozzáteszem a mai napig nincs letakarítva, most pedig az olvadásnak és az éjszakai erős fagyoknak köszönhetően kész életveszély...











A terv 15km volt, amiből maradék 5 km-t, könnyen össze lehet szedni az utcákon. 12km körül megszomjaztam, menet közben lekaptam két jégcsapot és elrágtam őket. Néztek is az utcán beszéllgetők :D (ez se normális gondolták-- dehát ez kit érdekel)
Annyira jól meg sikerült menet közben az útvonalat terveznem, hogy 15,43km-el zártam a kört, jó kedvűen, fájdalom nélkül, kellemesen elfáradva. (Edzésadatok)

Hátra volt még a nyújtás, ami ilyenkor mindig hosszabb ideig végzek, mert a test ezt nagyon szereti és meghálálja.

Keresem a Napot

Ma szabin voltam, de reggel amikor felkeltem az előző napok gyönyörű reggeli napsütése hiányzott... elhatároztam, hogy ma tekerek egyet, adig megyek míg meg nem látom a Napot.

Hideg reggel volt -3 fokkal, még akkor is -1 volt mikor elindultam. Felöltöztem, de nem túl és nekivágtam. A kompot már kiderítettem, hogy jár, úgyhogy áthajóztam a Tiszán túlra. Nem akartam közúton menni, így a gát tetején indultam Szeged, pontosabban Algyő fele. Az út első 10km-e eseménymentes volt jó úton, bár az ujjvégeim fáztak.

Irány az ismeretlen...

A visszahúzódó Tisza csak jeget hagyott maga után, meg nem kevés rombolást.

A következő 10km az nem semmi volt. A talaj felső fél centis rétege felengedett és sárdagasztás volt ezerrel. Tetszett a dolog, még a fülem töve is saras volt. Próbáltam a füves részeken "száguldani" valamint a gát oldalán elkerülve a nagyon saras, nyumvájús részeket.

Az első pár száz m után már így nézett ki a bike:

Úgy 5-6km körül az első kerekem úgy beragadt a sártól, hogy hosszabb kényszerpihenőt kellett tartani a keréktakarításra :D Az igazat megvallva rég tekertem már ilyen nehéz bike-al.

Dóc magasságában le akartam menni a gátról, de a földút annyira össze volt vágva a kedves parasztok 30millás traktorai által, hogy meg sem próbáltam. Tolni nem akartam 4km-en keresztül. Pedig kinéztem az Alföldi Kéktúra útvonalának egy jó erdei szakaszát amit végig akartam nyomni. Na majd legközelebb.

Elhagytam a petresi gátszakadást még mindig saras úton.

Elhagytam a holtág első részét, és meglepetésemre vége lett a saras útnak, kemény felületű előbb kavicsos majd aszfaltos út vezetett Algyő felé.

Egy kicsit saras volt a bike mire idáig eljutottam :D

Innentől aztán aszfaltozott út vezetett hazáig. Mire az algyői hídhoz értem meglett a Nap is, sütött ezerrel. Frankó volt.

A sár, a hideg, a köd ellenére egy óriási jót tekertem. Élveztem az elsőtől az utolsó percéig :D.

Edzésadatok

Ui.: Jól járt velem az autómosó, mire letakarítottam a bikeot.

Hazafutás

Eljött ez a nap is 15km szerepel az edzésprogramban, ami azt jelenti, hogy egy Hódmezővásárhely táblától hazáig (Mindszent) távolság végig a kerékpár úton tökéletesen belefér. Szerda este voltam masszőrnél aki egy kicsit átgyúrt (voltak érzékeny pontok, melyek szétmasszírozásakor üvölteni tudtam volna, de ezt természetesen jólneveltségem megakadályozta, így maradt a harapj a szád szélébe és izzadj megoldás :D) Ezt a kis kitérőt azért írtam le mert tegnap nagyon ma már kevésbe fájt a vádlim és a s*ggem. Így indultam neki a mai hosszú futásnak. Összekészültem a melóhelyen, bejött a család értem, majd kivittek a Vásárhely táblához a rajthoz.

Az idő ideális (mikor nem az) 0 fok, felhős idő, enyhe déli szél.

Rövid bemelegítés után megindultam. Cél továbbra is minél tovább tartani a 3. zónában a szívritmust, még ha ez a sebesség rovására is megy. A sebesség is megjön majd idővel. Szépen teltek a km-ek, semmi gond nem volt, boka térd működött remekül. A vádli és fenék fájdalom elmúlt. 5km környékén ahogy szokott megérkezett az endorfin löket, éreztem ahogy a forróság szétárad a testemben.... imádom!

Elértem Mártélyt minden ment mint a karikacsapás, a mártélyi holtág gátjára kaptattam felfele amikor összefutottam egy Nordic Walkingossal (középkorú úr mindig kerülgetni szoktuk egymást a gáton). 9km környékén mintha a térdem érzékennyé vált volna, de hamar elmúlt. 10km-nél elkerült a család akik még bevásároltak miután engem kitettek.

12km-nél megérkezett ami nem hiányzott az életemből, begörcsöltek az oldalsó combizmok. Nem volt egy kellemes érzés, de tovább-tovább és csodák-csodája kb 500m ugra-bugra után elmúlt. Gyerünk tovább.

Már azt hittem minden rendbe lesz, de az utolsó 2 km történtek egy kicsit megdobogtatták a pici szivem :D

Hosszú kerítés mellett futottam, amikor két kis vakarcs kutya jött oda ugatni és kísértek ahogy haladtam, egyszer csak a kerítésen lyuk... oóóóóóóó... két kutya ki, pulzus nő, hang emelkedik. Sikerült őket elriasztanom, de remélem a gazdájuk meghallotta a jókívánságaim.

A másik meg egy taknyos suttyó kölyök... futok nyugodtan ahogy kell ugye a haladó forgalommal szemben, a biciglis meg csak jö csak jön nem akar kitérni, csak az utolsó pillanatban. Aztán elkezdi felemlegetni a felmenőket, meg hogy mit képzelek én, bezzeg amikor megálltam hogy gyere vissza beszéljük meg a problémád, sehol sincs... no komment. Jó nevelés...

Pár száz méter után hazaértem. Mit is mondhatnék tetszett a dolog, jól is esett. Most egy kicsit hosszabb nyújtás után enyhe fáradtságot érzek a lábaimban semmi mást. Este még 1x azért nyújtok, mert ez azért egy kicsit hosszabb futás volt mint a megszokott km-ek.

Edzésadatok

Ardenekben tekertem ....egy Tacx Fortiuson

Tegnap volt a napja, hogy az ígéretnek megfelelően kipróbáljan a Tacx egyik csúcsgörgőjét a Fortius-t. Gyors gumicsere a hátsón, gyorszár csere, pedálmágneshez érzékelő feleszerelése után a gép egy gyors kalibrációt végzett, aztán el is lehetett kezdeni a tekerést. Előzetesben annyi, hogy soha nem görgőztem még, nagyon furcsa dolog, de ezen a görgőn hát több mint élvezet.

Itt egy videó az eszközről: 

Többféle edzéstipus lehetséges: viruális (animált) partnerrel, csapattal, real life videón, multiplayer módon, illetve csak a görbéket adatokat figyelve (ez szerintem a legelvetemültebbeknek való).

Én a bemelegítést követően real life videón az Ardenek hegyeiben, erdei utakon "csapattam". Hát nem volt egyszerű...dehát a való életben a hegyekben sem egyszerű a tekerés. Itt azért annyival nehezebb a dolog, hogy nem lehet kiállni, illetve a lejtőkön nem lehet pihenni - ott is tekerést vár el a Fortius. Hosszú brutál emelkedők megizzasztottak keményen. Mivel este nyomtam, nem tekertem "csak" 55 percet az eszközön, de nagyon jó volt. Igaz nem küzdöttem le a teljes távot, de hihetetlenül jól éreztem magam. Volt egy olyan rész ahol kistányéron mókuskerékkel 100rpm-el sem tudtam 1,5km/h-nál többet tekerni (28% emelkedő)...

Ami nagyon tetszett, hogy a szívem nem ugrott ki a helyéről köszönhetően a folyamatos edzésnek. Volt ahol 400W-ot tekertem :D

Nagyon jó ez az eszköz tényleg fel tudja dobni a téli görgőzést a javából! (de a friss levegőt nem kárpótolja)

Edzésadatok

Crossfutás és az idei első tekerés

Tegnapi edzéstervben 10km laza terepen végzendő futás volt előírva... Merre is menjek, hiszen mindenütt áll a víz térdig érő sár... nehéz ügy. Elindultam a Kurca torokba, az odáig aszfalt, bár a gáton az aszfalt inkább hasonlít egy bombatölcsérekkel tűzdelt útra.

4,5km után a Nagyrévnél rámentem a gát földes füves szakaszára, teljesen jó volt, mintha puha szőnyegen futottam volna, állaga talán a vizes szivacsra hasonlított. Ez a szakasza a gátnak kevesek által használt, így teljesen füves. Igen jó érzéses volt a csülkeimnek :) A jó nem tart természetesen örökké, úgy 1km után elkezdett a gát átmenni egy saras földúttá. Vissza nem akartam fordulni, így hát hajrá előre. Lassultam is nem kicsit, dehát nem versenyezni indultam. Tiszta tavaszi idő volt, élveztem a dagonyázást. Csend, semmi autózúgás, madarak mozgolódása, ébredésre keszülő természet. Vigyorogtam, szerintem nem néztek volna kereknek, ha jön szembe valaki :D

A gátról olyan 7,7km körül jöttem le, bár ne tettem volna, a java még hátravolt, a vízátemelőt ahogy megkerülte az út elég szép belvizes terület került a szemem elé, amit kikerülni sem lehetett, úgyhogy előre. Néhol bokáig a vízben gyorsan leküzdöttem ezt a részt is. A saucony-m nagyon jól muzsikált, gyorsan eltűnt a víz a cipőmből.
Kalenji futózokni volt rajtam (run500) az is tökéletes volt. Terméskövekkel kirakott bokaátmozgató úton kiküzdöttem magam a kerékpárútig, majd onnan haza. 10,73km lett a vége. Frankó volt jól esett, csak a napsütés hiányzott belőle. (Edzésadatok)

   Hát a cipőkre ráfért a takarítás :D

Ma voltam tekerni...tekerni...tekerni!!! Végre!

Reggel kisütött az öreg Nap, kinéztem és bár pihenés volt mára tervezve, de ezt nem lehetett kihagyni. Gyors gumicsere (még a hóban használt sárgumik voltak fenn) egy kis meleg gyógytea a kulacsba aztán gyíííííííí.

Nem akartan a szokott Tour de Mindszent-et tekerni, mert az első 10km a teljesen saras lett volna, úgyhogy maradt a Mindszent, Vásárhely kerékpárúton. Laza könyű pergetéssel mentem, nem akartam se erőset, se túl gyorsat hajtani. Hihetetlen amennyi belvíz van a földeken. Több helyen lépésben kellett haladnom a vízátfolyások miatt. Néhol a hajtókar alsó állásában vízben volt a lábam, dehát kit érdekel amikor ilyen jó idő van. 12 fok, néha még a nap is kisütött. 

Vásárhelyre beérve (15,62km) szembesültem azzal, hogy lassan be tudom próbálni a hazafutást :D

Megkerülve Vásárhelyet láttam egy futót akiről kiderült, hogy az Edzésonline-on már többször beszéltünk, de személyesen még soha. Nem álltam meg mert nem voltam biztos benne, hogy ő az, de ezt később leleveleztük. 

Körbejártam Vásárhelyet két rövid megállóval vásárlás miatt, aztán haza. Ahogy hazafele fordultam, éreztem kezd feltámadni a szél... Nos ez odáig fajult, hogy Mindszent határában már kiállva sem tudtam 20-21km/h fölé tekerni. 

Mire hazaértem 49km-t sikerült teljesítenem. (Edzésadatok)

Nagyon jó kezdése volt a bike szezonnak számomra. Remélem az idő továbbra is engedni fogja... Bár délután voltam az egyik cimborámnál és felajánlotta, hogy görgőzhetek nála nem is akármin, hanem egy Tacx Fortius-on....

Be is próbálom jövő héten :D

4km több mint 1 óra alatt...

Elért minket a melegfront, meg a napsütés, ennek nagyon örülök, mert egy kis felüdülést jelent a a szürke napok után. Sajnos van ezzel egy kis gond: a belvíz és a sár... Ma reggel nekivágtam a kutyákkal egy kis sétára, hát nem semmi terep fogadott. Egy kis sárdagasztás, lábanként 3-4kg-os bakancs, sár és víz mindenütt.

Süt a nap, ami jó de inkább világít nem melegít:

És innentől itt van az eredménye a hirtelen felmelegedésnek:

Víz alatt a lovaspálya

Víz alatt minden...

De a kutyák legalább élvezik... :D (én se panaszkodom)

Jól járható földutak... :)

... és víz, víz mindenütt...



Ezt a részt ki kellett kerülnöm, illetve átvágni a vízen, hát keresnem kellett a nagyobb fűcsomókat, hogy a bakancsot ne öblítsem belülről is... :)

Aztán van már ahol a víz saját magának vág utat...

Ez sem a jól járható részek közé tartozik.

Itt sem tudják megkezdeni tavasszal a munkákat....

Érként folyik a vízgyűjtő csatornába a földekről a víz...

Ez a rész a Kurca mellett egész jól járhatónak bizonyult... szóval meglesz a következő futóterep, csak száradjon egy kicsit.... nem kell sokat... csak egy ici picit :D