90-en innen :)

Régen írtam, de most van mit. A múlt héten annyi minden történt velem, hogy ezt már csak ki kell magamból írni.
Először is az egyik legfontosabb, a vasárnapi mérlegelés eredménye 89,3kg. Belül vagyok a 90-en ami egy hatalmas eredmény számomra aki százhuszonsok kilóról kezde meg a kanossza járást. Mit mondjak megérte, szuperul érzem magam, és ez látszik is rajtam. Ismerősök akik régen láttak szinte meg sem ismernek :D
Hétfőn egy kísérletet tettem a nyugalmi pulzusom megállapítására. Este lefekvéskor felcsatoltam a szenzort és egy kis tévé nézés, majd alvás. Érdekes eremény született, volt olyan az éjszaka folyamán nem is egyszer amikor 41-es pulzusszámmal működtem. Most már értem miért repedeznek a ház falai. Az átlag 46 lett, szóval innentől már ezzel számolok. Hihetetlen látni azt, hogy az éjszaka folyamán hogyan változik a pulzusszámunk az álmok hatására. (link).

Szerdán egy teljes körű orvosi vizsgálaton vettem részt, ami tartalmazott egy nagylabort, belgyógyász (EKG is), sebész, szemész, hallásvizsgálat, fül-orr gégészeti vizsgálatot. Megállapították, hogy egészséges vagyok, az értékeim is ezt mutatják.

Csütörtökön leesett egy csomó hó, hát mit kell ilyenkor csinálni, hát kerekezni :D A friss hóban tekertünk egyet a haverokkal, fenomenális volt. (Edzésadatok) Másnap ez folytatódott volna, de a hátsó agy azt mondta, hogy sehova, szóval 5km után be kellett sajnos fejeznem. A hátsó kerekem most szerelőnél, remélem hétvégére megjavul és mehet a tekerés.

Szombat volt a hosszúfutás napja, a hóban egy kis mínuszban nagyon jól sikerült. Igaz nem gyorsan, de a km gyűjtés illetve a hosszú ideig történő folyamatos futás volt a cél. A nagy hóban néha elszaladt egy kicsit a pulzusom, de szerintem egy 156-os max nem a világ vége. Az idő is kivirult, amikor kezdtem még borult volt de utána... 100 ágra sütött a nap ropogott a hó a talpam alatt, hát csodás volt. A futás alatt készítettem néhány fényképet is.

A Kurca torok (4km-nél)

Erre tovább nem mentem, elég nagy volt a hó :D

Innen jöttem és erre is mentem vissza. Ez még mindig a Kurca toroki zsilip.



 

Menet tovább a mindszenti révhez, majd onnan a Tisza parton haladtam tovább.

Innen jöttem.

Itt még előttem nem járt senki

és erre mentem tovább a strand felé.

 A tiszai strand (6,66km-nél - így jött ki). A Tisza most gyönyörű, hatalmas partot rakott. Egy hete még homokban futottam itt.

Vissza a faluba, úgy 10km körül (ahogy szokott) megjött a holtpont, de a napocska segített és hamar átestem rajta. Elindultam Mártély felé, sajnos kellemetlen meglepetés ért, a kerékpárút nem volt letakarítva, mivel nem akartam magas pulzussal futni, így hátra arc, keringés a faluban tovább.

Hozzáteszem a mai napig nincs letakarítva, most pedig az olvadásnak és az éjszakai erős fagyoknak köszönhetően kész életveszély...











A terv 15km volt, amiből maradék 5 km-t, könnyen össze lehet szedni az utcákon. 12km körül megszomjaztam, menet közben lekaptam két jégcsapot és elrágtam őket. Néztek is az utcán beszéllgetők :D (ez se normális gondolták-- dehát ez kit érdekel)
Annyira jól meg sikerült menet közben az útvonalat terveznem, hogy 15,43km-el zártam a kört, jó kedvűen, fájdalom nélkül, kellemesen elfáradva. (Edzésadatok)

Hátra volt még a nyújtás, ami ilyenkor mindig hosszabb ideig végzek, mert a test ezt nagyon szereti és meghálálja.

Keresem a Napot

Ma szabin voltam, de reggel amikor felkeltem az előző napok gyönyörű reggeli napsütése hiányzott... elhatároztam, hogy ma tekerek egyet, adig megyek míg meg nem látom a Napot.

Hideg reggel volt -3 fokkal, még akkor is -1 volt mikor elindultam. Felöltöztem, de nem túl és nekivágtam. A kompot már kiderítettem, hogy jár, úgyhogy áthajóztam a Tiszán túlra. Nem akartam közúton menni, így a gát tetején indultam Szeged, pontosabban Algyő fele. Az út első 10km-e eseménymentes volt jó úton, bár az ujjvégeim fáztak.

Irány az ismeretlen...

A visszahúzódó Tisza csak jeget hagyott maga után, meg nem kevés rombolást.

A következő 10km az nem semmi volt. A talaj felső fél centis rétege felengedett és sárdagasztás volt ezerrel. Tetszett a dolog, még a fülem töve is saras volt. Próbáltam a füves részeken "száguldani" valamint a gát oldalán elkerülve a nagyon saras, nyumvájús részeket.

Az első pár száz m után már így nézett ki a bike:

Úgy 5-6km körül az első kerekem úgy beragadt a sártól, hogy hosszabb kényszerpihenőt kellett tartani a keréktakarításra :D Az igazat megvallva rég tekertem már ilyen nehéz bike-al.

Dóc magasságában le akartam menni a gátról, de a földút annyira össze volt vágva a kedves parasztok 30millás traktorai által, hogy meg sem próbáltam. Tolni nem akartam 4km-en keresztül. Pedig kinéztem az Alföldi Kéktúra útvonalának egy jó erdei szakaszát amit végig akartam nyomni. Na majd legközelebb.

Elhagytam a petresi gátszakadást még mindig saras úton.

Elhagytam a holtág első részét, és meglepetésemre vége lett a saras útnak, kemény felületű előbb kavicsos majd aszfaltos út vezetett Algyő felé.

Egy kicsit saras volt a bike mire idáig eljutottam :D

Innentől aztán aszfaltozott út vezetett hazáig. Mire az algyői hídhoz értem meglett a Nap is, sütött ezerrel. Frankó volt.

A sár, a hideg, a köd ellenére egy óriási jót tekertem. Élveztem az elsőtől az utolsó percéig :D.

Edzésadatok

Ui.: Jól járt velem az autómosó, mire letakarítottam a bikeot.

Hazafutás

Eljött ez a nap is 15km szerepel az edzésprogramban, ami azt jelenti, hogy egy Hódmezővásárhely táblától hazáig (Mindszent) távolság végig a kerékpár úton tökéletesen belefér. Szerda este voltam masszőrnél aki egy kicsit átgyúrt (voltak érzékeny pontok, melyek szétmasszírozásakor üvölteni tudtam volna, de ezt természetesen jólneveltségem megakadályozta, így maradt a harapj a szád szélébe és izzadj megoldás :D) Ezt a kis kitérőt azért írtam le mert tegnap nagyon ma már kevésbe fájt a vádlim és a s*ggem. Így indultam neki a mai hosszú futásnak. Összekészültem a melóhelyen, bejött a család értem, majd kivittek a Vásárhely táblához a rajthoz.

Az idő ideális (mikor nem az) 0 fok, felhős idő, enyhe déli szél.

Rövid bemelegítés után megindultam. Cél továbbra is minél tovább tartani a 3. zónában a szívritmust, még ha ez a sebesség rovására is megy. A sebesség is megjön majd idővel. Szépen teltek a km-ek, semmi gond nem volt, boka térd működött remekül. A vádli és fenék fájdalom elmúlt. 5km környékén ahogy szokott megérkezett az endorfin löket, éreztem ahogy a forróság szétárad a testemben.... imádom!

Elértem Mártélyt minden ment mint a karikacsapás, a mártélyi holtág gátjára kaptattam felfele amikor összefutottam egy Nordic Walkingossal (középkorú úr mindig kerülgetni szoktuk egymást a gáton). 9km környékén mintha a térdem érzékennyé vált volna, de hamar elmúlt. 10km-nél elkerült a család akik még bevásároltak miután engem kitettek.

12km-nél megérkezett ami nem hiányzott az életemből, begörcsöltek az oldalsó combizmok. Nem volt egy kellemes érzés, de tovább-tovább és csodák-csodája kb 500m ugra-bugra után elmúlt. Gyerünk tovább.

Már azt hittem minden rendbe lesz, de az utolsó 2 km történtek egy kicsit megdobogtatták a pici szivem :D

Hosszú kerítés mellett futottam, amikor két kis vakarcs kutya jött oda ugatni és kísértek ahogy haladtam, egyszer csak a kerítésen lyuk... oóóóóóóó... két kutya ki, pulzus nő, hang emelkedik. Sikerült őket elriasztanom, de remélem a gazdájuk meghallotta a jókívánságaim.

A másik meg egy taknyos suttyó kölyök... futok nyugodtan ahogy kell ugye a haladó forgalommal szemben, a biciglis meg csak jö csak jön nem akar kitérni, csak az utolsó pillanatban. Aztán elkezdi felemlegetni a felmenőket, meg hogy mit képzelek én, bezzeg amikor megálltam hogy gyere vissza beszéljük meg a problémád, sehol sincs... no komment. Jó nevelés...

Pár száz méter után hazaértem. Mit is mondhatnék tetszett a dolog, jól is esett. Most egy kicsit hosszabb nyújtás után enyhe fáradtságot érzek a lábaimban semmi mást. Este még 1x azért nyújtok, mert ez azért egy kicsit hosszabb futás volt mint a megszokott km-ek.

Edzésadatok