Egy éve már...

Több mint egy éve már, hogy úgy éreztem változtatni kell az életemen, mert ahová halad az nem lesz jó.  Hogy milyen volt az életem ekkor? Most visszagondolva sz*r, állandóan izzadtam, fulladtam, vérnyomásom, pulzusom  az egekben, nulla energia, lusta, tohonya, éjszakai alvás nem nagyon ment, amikor ment akkor horkoltam mint az állat, nadrágot nem nagyon kaptam magamra...stb., stb. Akkor százhuszon sok kilósan gondoltam egy merészet és elindultam egy úton ami elég érdekesen alakult.

Voltak célok kisebbek, nagyobbak, aztán újabbak és újabbak, mert a kezdeti célokat mind-mind sikerült néha kemény küzdelem árán is elérnem. Futottam, keróztam sokat, voltak fájdalmas kidörzsölések, voltak vízhólyagok, véresre nyíródott talp, fájdalmas izmok...aztán voltak letudott kilométerek, egyre több és több egyben lefutva, kocogva. Aztán 353 nappal ezelőtt meglett az első 5km egyben 40 perc alatt.

A test hihetetlen változásokon ment keresztül: a zsír elkezdett eltűnni, az izmok elkezdték a dolgukat tenni, nyugodtabbak voltak az éjszakák, és kellett, mert egyre jobban kellett a mozgás. Jött a 10km majd a félmaraton, a kerékpáros km-ekről nem is beszélve, mert az is volt sok...nagyon sok, hegyen völgyön át :)

Néhány adat az elmúlt kb egy évről:

432 alkalommal végeztem valamilyen sporttevényeséget ami összesen
17 nap 5 óra és 21 percig tartott, és
5422 km-t foglal magába és
384911 kalória elégetését okozta ami
712 hamburgernek felel meg (egyébként ilyet nem eszek :)

Hogyan érzem magam most? Itt van néhány adat ami szerintem mutatja:

Testsúly: 83kg
BMI: 26,2
Vérnyomás: 120/75
Nyugalmi pulzus: 41
Normál pulzus napközben: 60-75
Pólóméret: L (XXL és nagyobb volt 1 éve)

Ilyen volt

Ilyen lett




Hogyan tovább? Tovább és előre! A napi mozgás most már kell és hiányzik is, ami jó. Edzek, erősödök (remélem) és tovább alakulok. A legfontosabb a türelem, mert semmi nem jön azonnal, de mindent el lehet érni, csak akarni kell.

Nagyon jól érzem magam a bőrömben, ami most már egy kicsit nagy :D