Mindig a hoszzú futások alkalmával kavarognak gondolatok bennem, mert ilyenkor van időm arra, hogy átgondoljam mi történt, mi van és mi lesz... Ma menet közben jött elő ez a kérdés, de igazán nem találtam meg a választ rá. Hogy őseink miért futottak az nem kérdéses, én talán azt boncolgatnám egy kicsit, hogy én miért is kezdtem futni, azért hogy fogyjak, hogy egészségesebb legyek. Ez sikerült! Aztán átalakult függőséggé, olyan szinten, hogy most már mennem kell...nem lehet megállni, csak lassítani :) A lassításról majd később...egy másik bejegyzésben.
Nem mondom, hogy néha nem fáj,vagy esik rosszul, néha lustálkodnék még egy kicsit de menni kell, mert ez visz előre. Előre, és érzéseim szerint nem is akárhogy. Kb. 7 hete kezdtem a felkészülést ahhoz, hogy sikeresen levigyem félmaratoni időmet 2 óra alá. Nem egyszerű a program, mert heti 6 nap edzés és 50-70km az adag, ami ahhoz képest, hogy tavaly ennyi volt a havi adag.... Ma reggel lement úgy egy félmaraton, hogy utána semmi gond nem volt, nem voltam kifulladva, nem voltam túlzottan elfáradva, csodás volt. Átlagpulzus 134, max 140 ez azért nem rosz.
Vissza a fő kérdéshez: az ilyen napok mint a mai adják meg a választ szerintem erre a kérdésre, mert mi is történt? Amikor kezdtem ma fél ötkor, gyönyörű tiszta ég fogadott, fenn volt a Hold és ezerrel világított, majd bújt el a hegyek mögött (gyönyörű volt), aztán teltek a kilométerek és elkezdett ébredni a természet, majd a Nap is kibújt a hegyek mögül...hát majdnem megálltam szájat tátani. Ez feldobta a ma futást nem kicsit...
Aztán miért is jó még? Mert ki tudom üríteni a fejem, elfelejteni a napi gondokat.
Edzésadatok
2011. augusztus 13., szombat
2011. július 5., kedd
Egy éve már...
Több mint egy éve már, hogy úgy éreztem változtatni kell az életemen, mert ahová halad az nem lesz jó. Hogy milyen volt az életem ekkor? Most visszagondolva sz*r, állandóan izzadtam, fulladtam, vérnyomásom, pulzusom az egekben, nulla energia, lusta, tohonya, éjszakai alvás nem nagyon ment, amikor ment akkor horkoltam mint az állat, nadrágot nem nagyon kaptam magamra...stb., stb. Akkor százhuszon sok kilósan gondoltam egy merészet és elindultam egy úton ami elég érdekesen alakult.
Voltak célok kisebbek, nagyobbak, aztán újabbak és újabbak, mert a kezdeti célokat mind-mind sikerült néha kemény küzdelem árán is elérnem. Futottam, keróztam sokat, voltak fájdalmas kidörzsölések, voltak vízhólyagok, véresre nyíródott talp, fájdalmas izmok...aztán voltak letudott kilométerek, egyre több és több egyben lefutva, kocogva. Aztán 353 nappal ezelőtt meglett az első 5km egyben 40 perc alatt.
A test hihetetlen változásokon ment keresztül: a zsír elkezdett eltűnni, az izmok elkezdték a dolgukat tenni, nyugodtabbak voltak az éjszakák, és kellett, mert egyre jobban kellett a mozgás. Jött a 10km majd a félmaraton, a kerékpáros km-ekről nem is beszélve, mert az is volt sok...nagyon sok, hegyen völgyön át :)
Néhány adat az elmúlt kb egy évről:
432 alkalommal végeztem valamilyen sporttevényeséget ami összesen
17 nap 5 óra és 21 percig tartott, és
5422 km-t foglal magába és
384911 kalória elégetését okozta ami
712 hamburgernek felel meg (egyébként ilyet nem eszek :)
Hogyan érzem magam most? Itt van néhány adat ami szerintem mutatja:
Testsúly: 83kg
BMI: 26,2
Vérnyomás: 120/75
Nyugalmi pulzus: 41
Normál pulzus napközben: 60-75
Pólóméret: L (XXL és nagyobb volt 1 éve)
Ilyen volt
Ilyen lett
Hogyan tovább? Tovább és előre! A napi mozgás most már kell és hiányzik is, ami jó. Edzek, erősödök (remélem) és tovább alakulok. A legfontosabb a türelem, mert semmi nem jön azonnal, de mindent el lehet érni, csak akarni kell.
Nagyon jól érzem magam a bőrömben, ami most már egy kicsit nagy :D
Voltak célok kisebbek, nagyobbak, aztán újabbak és újabbak, mert a kezdeti célokat mind-mind sikerült néha kemény küzdelem árán is elérnem. Futottam, keróztam sokat, voltak fájdalmas kidörzsölések, voltak vízhólyagok, véresre nyíródott talp, fájdalmas izmok...aztán voltak letudott kilométerek, egyre több és több egyben lefutva, kocogva. Aztán 353 nappal ezelőtt meglett az első 5km egyben 40 perc alatt.
A test hihetetlen változásokon ment keresztül: a zsír elkezdett eltűnni, az izmok elkezdték a dolgukat tenni, nyugodtabbak voltak az éjszakák, és kellett, mert egyre jobban kellett a mozgás. Jött a 10km majd a félmaraton, a kerékpáros km-ekről nem is beszélve, mert az is volt sok...nagyon sok, hegyen völgyön át :)
Néhány adat az elmúlt kb egy évről:
432 alkalommal végeztem valamilyen sporttevényeséget ami összesen
17 nap 5 óra és 21 percig tartott, és
5422 km-t foglal magába és
384911 kalória elégetését okozta ami
712 hamburgernek felel meg (egyébként ilyet nem eszek :)
Hogyan érzem magam most? Itt van néhány adat ami szerintem mutatja:
Testsúly: 83kg
BMI: 26,2
Vérnyomás: 120/75
Nyugalmi pulzus: 41
Normál pulzus napközben: 60-75
Pólóméret: L (XXL és nagyobb volt 1 éve)
Ilyen volt
Ilyen lett
Hogyan tovább? Tovább és előre! A napi mozgás most már kell és hiányzik is, ami jó. Edzek, erősödök (remélem) és tovább alakulok. A legfontosabb a türelem, mert semmi nem jön azonnal, de mindent el lehet érni, csak akarni kell.
Nagyon jól érzem magam a bőrömben, ami most már egy kicsit nagy :D
2011. június 26., vasárnap
Ultrabalaton egy kicsit másképp
Miért is írom, hogy másképpen? Azért mert az 5. UltraBalaton-on megadatott az a lehetőség, hogy kerékpárral is végig lehet tekerni azon az útvonalon, ahol a futók is emberfeletti akarattal és erővel végigküzdik magukat.
Honnan is jött az egész? Már régóta nézegettem az UB oldalát, és nagyon kacsingatott az a bringatúra rész, hát neveztem. Aztán az már csak hab a tortán, hogy a Béres Egészségklub FB oldalán akciót hirdetett a bringatúrára nevezők között és így a nevezésem sem került semmibe :) (megjegyzem, ha nem vagyok ilyen szerencsés akkor is ott lettem volna )
Tehát neveztem és készültem, izgultam, nézegettem és tervezgettem, de igazán nem tudtam a hogyanokat, mert ilyen hosszú táv még nem volt a repertoárban.
Készítettem egy térképet a családnak, hogy tudják merre járok:
Erre felkerült az összes frissítőpont, de csak azok vannak jelölve amelyeket a kerekesek is használhatták. Ez alapján készült el kormányszárra ragasztott időrend is.
Mivel ez túra volt és az UB természetesen a futókról szólt így ezeknek a frissítőpontoknak a nyitása a futókhoz igazodott. Ettől függetlenül nagyon jól tervezhető volt a bringatúra, mivel a futók 6-kor rajtoltak, a kerekesek "rajtja" 9-kor volt így megvolt az az időnyereség ami a nagyobb tempót kompenzálta.
Csütörtök éjszaka leszakadt az ég, olyan vihar volt, hogy csak na...azt hittem elviszi a ház tetejét. Péntekre meg hűlt akkorát, hogy előkerültek a melegítők...na mi lesz még gondoltam, állandóan az időjárást böngésztem. Péntek délután aztán le a versenyközpontba a rajtcsomagért. Rajtszámom 3006 lett.
Este elég sokára értünk vissza Veszprémből, de jutott idő a pihenésre. Szombat reggel már 5-kor ébredtem, így lementem a futók rajtjához. Úgy tűnt bejön a tiszta idő széllel...a széllel nincs is gond mivel az a kerékpáros barátja :)
Nem semmi élmény volt látni ezeket az embereket, akik nekivágnak egy ilyen hatalmas távnak futva, jókedvűen.
Rajt után visszamentem a szállásra, majd bőséges reggeli, kerékpár ellenőrzés, felszerelés összerakása, majd le a rajthelyre a 9 órás rajthoz.
Teli erővel készen a rajtra :)
Rajt előtt a fiammal
Aztán 9-kor rajt! Tudtam, hogy nem verseny, de jól esett felszáguldani a hegyre, végig a főutcán leküzdeni az első kisebb emelkedőket. A többiek messze mögöttem voltak. A tihanyi félszigetet elhagyva Aszófő felé vezett az útvonal, itt ott elég jó 10%-os néhol 1km hosszú emelkedőkkel. Igen élvezetes volt. Pécsely környékén összefutottam egy belga kollégával aki a futóját próbálta elérni, egész Nemesgulácsig kalauzoltam az útvonalon, közben persze jót beszéllgettünk.
A 20.km környékén igazi montis terepre került az UB útvonala ami nagyon tetszett, csak rövid ideig tartott. Az első "nagyobb" frissítésem Nemesgulácson (42km) volt egy kis nyújtással, de nem tartott túl sokáig.
Következő ellenőrző pont Keszthely2 (74km), ezt 92km-nél Balatonmáriafürdő követte. Innen együtt mentem egy a Nagyatádi IM-re készülő kerekessel.
Ahogy fogytak a km-ek nem éreztem semmi olyan fáradtságot, izomfájdalmat, hozzátartozik a dologhoz, hogy a frissítőpontokon szorgalmasan frissítettem (részletek a végén)
BBoglár majd Bföldvár következett, de már néhany ponton viharos erejű széllel, aztán elkezdett csapkodni is de nem vészesen. Ahogy Siófok közelébe értünk, leszakadt az ég...olyan vihar kerekedett hirtelen, hogy fedél után kellett nézni. Útszéli étterembe tértünk be, de keróstól együtt :) Néztek is a pincérek, de senki nem szólt. Arra jó volt ez a kis vihar, hogy egy kis meleg kaja került a gyomorba. Sokat segített. Ahogy jött a vihar úgy el is ment, a szél maradt, de szárította az aszfaltot. Bike-ra fel hiszen már kevesebb van előttünk, mint mögöttünk.
A Balaton keleti partján végigmenni, rálátva a magyar tengerre csodálatos volt! Balatonkenese következett, ahol pedig pont a nyitásra értünk oda az ellenőrző pont nem volt sehol...ez azért gáz...nem az energia pótlás miatt, hanem ha egyszer vállal valamit a frissítőpont személyzete akkor tegye is oda magát.
Alsőörs fele ismét kisebb emelkedők, amelyek már nem estek nagyon jól, de a lábak tették a dolgukat :) Utolsó frissítőpont volt itt az alsóőrsi vasúállomás mögött. Éppen pakoltak kifele, de szívesen láttak minket, nyitás előtt voltunk egy kicsivel.
Az utolsó pár km villámgyorsan elröpült, igaz Bfüreden a Tagorán nem lehetett végigkerekezni, mert rengetegen voltak így kis kerülővel megkerültük. A félsziget lábához érve visszagondoltam arra, hogy reggel itt lejtmenetben 46km/h-val jöttem...de visszafele ez már nem ment :D
Az érkezés jó volt, meglátni a kaput, átgurulni rajta - hozzáteszem senki nem várt minket a szervezők közül :(
Azért lett néhány fotó a beérkezésről:
Beérkezés, nem akart a pedálom oldani... persze ez nem igaz...nem fordult a lábam :D
Egy kis beszéllgetés a szervezőkkel, meg persze várjuk a jól megérdemelt sörünket. Jó volt, hogy 2-en mentünk, mert így nem voltak holtpontok, segítettük egymást!
És persze a plecsni is megvan!
Aztán egy két negatívum: igaz, hogy mi az UB mostohagyerekei voltunk kerekesek, de a végén egy kicsit nagyobb figyelem jól esett volna. A Garminra feltöltött útvonal az nem mindig egyezett a ténylegessel. A frissítő pontok nem a koordináták szerinti pontokon és km-nél voltak, volt ahol 3km csúszás is volt.
Aztán ami jó: a frissítőpontokon kedvesek és segítőkészek voltak, amit kértünk az volt. Az útvonal felfestése az tökéletes volt!
Nagyon jó tekerés volt, nem volt megerőltető, gyönyörű környezetben, amit futóként szerintem nem láttam volna ilyennek. Minden tiszteletem a futóké. Ennek ellenére elkezden szervezni a jövő évi UB-re a váltót, ezt le kell futni!!!!
Örülök, hogy ott voltam, és részese voltam az UB-nak.
Adatok:
Nyeregben töltött idő: 8:39:07
Teljes idő: 10:10:00
Kaja: reggelire 3 szelet pizza. Az egész kör alatt 4 kulacs víz, 2 kulacs izo, 1 pohár kóla, 2 decathlonos gyümölcszselé, kb 100g mazsola, ugyanennyi mogyoró, 2 alma, 2 gerezd görögdinnye, 2 banán, kb 10 háztartási keksz. Siófoki melegkaja: féladag húsleves májgombóccal, féladat milánói spagetti.
Edzésadatok
Honnan is jött az egész? Már régóta nézegettem az UB oldalát, és nagyon kacsingatott az a bringatúra rész, hát neveztem. Aztán az már csak hab a tortán, hogy a Béres Egészségklub FB oldalán akciót hirdetett a bringatúrára nevezők között és így a nevezésem sem került semmibe :) (megjegyzem, ha nem vagyok ilyen szerencsés akkor is ott lettem volna )
Tehát neveztem és készültem, izgultam, nézegettem és tervezgettem, de igazán nem tudtam a hogyanokat, mert ilyen hosszú táv még nem volt a repertoárban.
Készítettem egy térképet a családnak, hogy tudják merre járok:
Erre felkerült az összes frissítőpont, de csak azok vannak jelölve amelyeket a kerekesek is használhatták. Ez alapján készült el kormányszárra ragasztott időrend is.
Mivel ez túra volt és az UB természetesen a futókról szólt így ezeknek a frissítőpontoknak a nyitása a futókhoz igazodott. Ettől függetlenül nagyon jól tervezhető volt a bringatúra, mivel a futók 6-kor rajtoltak, a kerekesek "rajtja" 9-kor volt így megvolt az az időnyereség ami a nagyobb tempót kompenzálta.
Csütörtök éjszaka leszakadt az ég, olyan vihar volt, hogy csak na...azt hittem elviszi a ház tetejét. Péntekre meg hűlt akkorát, hogy előkerültek a melegítők...na mi lesz még gondoltam, állandóan az időjárást böngésztem. Péntek délután aztán le a versenyközpontba a rajtcsomagért. Rajtszámom 3006 lett.
Este elég sokára értünk vissza Veszprémből, de jutott idő a pihenésre. Szombat reggel már 5-kor ébredtem, így lementem a futók rajtjához. Úgy tűnt bejön a tiszta idő széllel...a széllel nincs is gond mivel az a kerékpáros barátja :)
Teli erővel készen a rajtra :)
Rajt előtt a fiammal
Aztán 9-kor rajt! Tudtam, hogy nem verseny, de jól esett felszáguldani a hegyre, végig a főutcán leküzdeni az első kisebb emelkedőket. A többiek messze mögöttem voltak. A tihanyi félszigetet elhagyva Aszófő felé vezett az útvonal, itt ott elég jó 10%-os néhol 1km hosszú emelkedőkkel. Igen élvezetes volt. Pécsely környékén összefutottam egy belga kollégával aki a futóját próbálta elérni, egész Nemesgulácsig kalauzoltam az útvonalon, közben persze jót beszéllgettünk.
A 20.km környékén igazi montis terepre került az UB útvonala ami nagyon tetszett, csak rövid ideig tartott. Az első "nagyobb" frissítésem Nemesgulácson (42km) volt egy kis nyújtással, de nem tartott túl sokáig.
Következő ellenőrző pont Keszthely2 (74km), ezt 92km-nél Balatonmáriafürdő követte. Innen együtt mentem egy a Nagyatádi IM-re készülő kerekessel.
Ahogy fogytak a km-ek nem éreztem semmi olyan fáradtságot, izomfájdalmat, hozzátartozik a dologhoz, hogy a frissítőpontokon szorgalmasan frissítettem (részletek a végén)
BBoglár majd Bföldvár következett, de már néhany ponton viharos erejű széllel, aztán elkezdett csapkodni is de nem vészesen. Ahogy Siófok közelébe értünk, leszakadt az ég...olyan vihar kerekedett hirtelen, hogy fedél után kellett nézni. Útszéli étterembe tértünk be, de keróstól együtt :) Néztek is a pincérek, de senki nem szólt. Arra jó volt ez a kis vihar, hogy egy kis meleg kaja került a gyomorba. Sokat segített. Ahogy jött a vihar úgy el is ment, a szél maradt, de szárította az aszfaltot. Bike-ra fel hiszen már kevesebb van előttünk, mint mögöttünk.
A Balaton keleti partján végigmenni, rálátva a magyar tengerre csodálatos volt! Balatonkenese következett, ahol pedig pont a nyitásra értünk oda az ellenőrző pont nem volt sehol...ez azért gáz...nem az energia pótlás miatt, hanem ha egyszer vállal valamit a frissítőpont személyzete akkor tegye is oda magát.
Alsőörs fele ismét kisebb emelkedők, amelyek már nem estek nagyon jól, de a lábak tették a dolgukat :) Utolsó frissítőpont volt itt az alsóőrsi vasúállomás mögött. Éppen pakoltak kifele, de szívesen láttak minket, nyitás előtt voltunk egy kicsivel.
Az utolsó pár km villámgyorsan elröpült, igaz Bfüreden a Tagorán nem lehetett végigkerekezni, mert rengetegen voltak így kis kerülővel megkerültük. A félsziget lábához érve visszagondoltam arra, hogy reggel itt lejtmenetben 46km/h-val jöttem...de visszafele ez már nem ment :D
Az érkezés jó volt, meglátni a kaput, átgurulni rajta - hozzáteszem senki nem várt minket a szervezők közül :(
Azért lett néhány fotó a beérkezésről:
Aztán egy két negatívum: igaz, hogy mi az UB mostohagyerekei voltunk kerekesek, de a végén egy kicsit nagyobb figyelem jól esett volna. A Garminra feltöltött útvonal az nem mindig egyezett a ténylegessel. A frissítő pontok nem a koordináták szerinti pontokon és km-nél voltak, volt ahol 3km csúszás is volt.
Aztán ami jó: a frissítőpontokon kedvesek és segítőkészek voltak, amit kértünk az volt. Az útvonal felfestése az tökéletes volt!
Nagyon jó tekerés volt, nem volt megerőltető, gyönyörű környezetben, amit futóként szerintem nem láttam volna ilyennek. Minden tiszteletem a futóké. Ennek ellenére elkezden szervezni a jövő évi UB-re a váltót, ezt le kell futni!!!!
Örülök, hogy ott voltam, és részese voltam az UB-nak.
Adatok:
Nyeregben töltött idő: 8:39:07
Teljes idő: 10:10:00
Kaja: reggelire 3 szelet pizza. Az egész kör alatt 4 kulacs víz, 2 kulacs izo, 1 pohár kóla, 2 decathlonos gyümölcszselé, kb 100g mazsola, ugyanennyi mogyoró, 2 alma, 2 gerezd görögdinnye, 2 banán, kb 10 háztartási keksz. Siófoki melegkaja: féladag húsleves májgombóccal, féladat milánói spagetti.
Edzésadatok
2011. május 28., szombat
Lassan járj, tovább érsz...avagy egy síkvidéki futó esete a 14. Kékes csúcsfutáson
Mire is vállalkoztam... már megint: 14. Kékes Csúcsfutás, a hegy amelyre csak hegyen lehet vajon felkészülni? Nagy kérdés volt ez számomra, mert az Alföld legnagyobb hegyei a gátoldalak, ami ugye nem biztosít túl nagy szintkülönbséget :D A nagyobb dombokat már megszenvedtem Szekszárdon, úgyhogy tartottam is az egésztől, meg nem is.
Azért tartottam, mert nem tudtam, hogyan fog viselkedni a lábam, a vádlim főleg a folyamatos hegymenettől, és azért nem tartottam, mert 1 nem szégyen itt belegyalogolni, 2 olyan részidőket szabtak, hogy az teljesíthető persze felkészülés után.
Előkészületek voltak bőven, futás is... domboztam is, résztávoztam is, szóval próbáltam megadni magamnak azt ami szerintem szükséges lehet ehhez a futáshoz. A héten tekertem is egy párat, pont azért, hogy jobban regenerálódjanak az izmok, bár a tegnapi tekerés elég keményre sikerült. A tervezés során figyelembe véve az ismeretlent 7:00, 7:30-as kilométerekkel számoltam, így a várható idő 1:30:00 körül jött volna ki. A másik fontos és Szekszárdon megtanult dolog: odafigyelni a frissítésre, enni, inni mindig, mégha picit is, de kell!!!!
Reggel 0530 ébresztő, reggeli napirend, kajagyártás majd 0630-kor indulás. Nem volt 10 óra mire odaértünk, úgyhogy volt idő bőven felkészülni, bemelegíteni, nézelődni.
1050 beálltunk a sorba, majd 11 kor eldördült a startpisztoly. Jó fél perc telt el mire elhagytam a rajtvonalat, érthető hiszen 1250 futó állt rajthoz. Piszok meleg volt, pedig nem ilyen időt jósoltak.
Megkezdődött, elindultam...hát érdekes volt...felfele és felfele, de aztán beálltam egy tempóra, a HR beállt egy szintre, a levegő jött rendesen, és semmi gond nem volt...ez nagyon jó érzés volt. Nem futottam gyorsan igaz, de nem kapkodtam a levegőt, a szivem nem vert össze-vissza, a pulzus nem volt az egekben és mégis haladtam. A jó az volt, hogy folyamatosan haldtam és idővel lehagytam azokat akik elfutottak mellőlem.
1.km 6:52 - 2.km 6:50
A második km után a bal vádlim rosszalkodott, görcsölni kezdett, de nagy nehezen kifutottam belőle (igaz a végére várva a fotóra ismét beállt)
3.km 7:09 - 4.km 7:11 - 5.km 7:09
Faltam a km-eket, jól esett, nem volt semmi gond sem
6.km 7:31
Itt volt a nagyobb frissítő pont, és tartottam magam a tervhez, enni, inni el nem éhezni, szomjazni.
7.km 7:01 - 8.km 6:56
Idáig volt a "könnyű rész" innen jött a neheze a 10%...
9.km 7:37 - 10.km 7:33 - 11.km 7:54
Ez a rész már kemény volt...de nem álltam meg...csak mentem, és messze voltam attól, hogy szenvedjek! Egyre többen lassítottak, gyalogoltak, de mikor elhaladtam a 10. majd a 11. km mellett tudtam, hogy meglesz! Néhányan már lefele jöttek, jól esett az, hogy biztatták a futókat.
Az utolsó 600m-en volt még erőm gyorsítani egy kicsit és a sípályán már szinte "röpültem". Eszméletlen jó érzés a téged és mindenki mást is biztató tömeg között felfutni. Aztán ott volt a cél, olyan jó érzés lett úrrá rajtam, amilyet még nem éreztem! MEGCSINÁLTAM! És vigyorogtam, szinte nevetni volt kedvem. Ránéztem az órára: 1:25:29
Edzésadatok
Aztán jött a sorbanállás, a fotó...ami nagyon komorra sikerült, dehát ez van :D
Bevártam a többieket és elindultunk lefele. A kék útvonalon, nem az aszfalton, terepen erdőben...én futva...nem fájt egy kicsit sem és nagyon jól is esett levezetés gyanánt!
Edzésadatok
Nagyon elégedett és boldog vagyok, hogy ezt megcsináltam!
Azért tartottam, mert nem tudtam, hogyan fog viselkedni a lábam, a vádlim főleg a folyamatos hegymenettől, és azért nem tartottam, mert 1 nem szégyen itt belegyalogolni, 2 olyan részidőket szabtak, hogy az teljesíthető persze felkészülés után.
Előkészületek voltak bőven, futás is... domboztam is, résztávoztam is, szóval próbáltam megadni magamnak azt ami szerintem szükséges lehet ehhez a futáshoz. A héten tekertem is egy párat, pont azért, hogy jobban regenerálódjanak az izmok, bár a tegnapi tekerés elég keményre sikerült. A tervezés során figyelembe véve az ismeretlent 7:00, 7:30-as kilométerekkel számoltam, így a várható idő 1:30:00 körül jött volna ki. A másik fontos és Szekszárdon megtanult dolog: odafigyelni a frissítésre, enni, inni mindig, mégha picit is, de kell!!!!
Reggel 0530 ébresztő, reggeli napirend, kajagyártás majd 0630-kor indulás. Nem volt 10 óra mire odaértünk, úgyhogy volt idő bőven felkészülni, bemelegíteni, nézelődni.
1050 beálltunk a sorba, majd 11 kor eldördült a startpisztoly. Jó fél perc telt el mire elhagytam a rajtvonalat, érthető hiszen 1250 futó állt rajthoz. Piszok meleg volt, pedig nem ilyen időt jósoltak.
Megkezdődött, elindultam...hát érdekes volt...felfele és felfele, de aztán beálltam egy tempóra, a HR beállt egy szintre, a levegő jött rendesen, és semmi gond nem volt...ez nagyon jó érzés volt. Nem futottam gyorsan igaz, de nem kapkodtam a levegőt, a szivem nem vert össze-vissza, a pulzus nem volt az egekben és mégis haladtam. A jó az volt, hogy folyamatosan haldtam és idővel lehagytam azokat akik elfutottak mellőlem.
1.km 6:52 - 2.km 6:50
A második km után a bal vádlim rosszalkodott, görcsölni kezdett, de nagy nehezen kifutottam belőle (igaz a végére várva a fotóra ismét beállt)
3.km 7:09 - 4.km 7:11 - 5.km 7:09
Faltam a km-eket, jól esett, nem volt semmi gond sem
6.km 7:31
Itt volt a nagyobb frissítő pont, és tartottam magam a tervhez, enni, inni el nem éhezni, szomjazni.
7.km 7:01 - 8.km 6:56
Idáig volt a "könnyű rész" innen jött a neheze a 10%...
9.km 7:37 - 10.km 7:33 - 11.km 7:54
Ez a rész már kemény volt...de nem álltam meg...csak mentem, és messze voltam attól, hogy szenvedjek! Egyre többen lassítottak, gyalogoltak, de mikor elhaladtam a 10. majd a 11. km mellett tudtam, hogy meglesz! Néhányan már lefele jöttek, jól esett az, hogy biztatták a futókat.
Az utolsó 600m-en volt még erőm gyorsítani egy kicsit és a sípályán már szinte "röpültem". Eszméletlen jó érzés a téged és mindenki mást is biztató tömeg között felfutni. Aztán ott volt a cél, olyan jó érzés lett úrrá rajtam, amilyet még nem éreztem! MEGCSINÁLTAM! És vigyorogtam, szinte nevetni volt kedvem. Ránéztem az órára: 1:25:29
Edzésadatok
Aztán jött a sorbanállás, a fotó...ami nagyon komorra sikerült, dehát ez van :D
Bevártam a többieket és elindultunk lefele. A kék útvonalon, nem az aszfalton, terepen erdőben...én futva...nem fájt egy kicsit sem és nagyon jól is esett levezetés gyanánt!
Edzésadatok
Nagyon elégedett és boldog vagyok, hogy ezt megcsináltam!
2011. május 8., vasárnap
Szekszárd...a borvidék
Egy nappal a verseny után talán letisztult bennem annyira a 2. Borvidék Félmaratonon való részvételem, hogy kiírjam magamból.
Ez is a tervezéssel kezdődött volna, ha a tervben lett volna a versenyen való részvétel, mert ahogy haladtam a felkészüléssel az első félmaratonra, úgy nem tűnt valami egyszerű dolognak ezen a versenyen való indulás. Ugye Alföldi vagyok, akinek a legnagyobb hegy a gát... aztán meggondoltam a dolgot és legyen ez a kihívás, mert ugye ami nem öl meg az erősít. Lefutottam az első félmaratonom, majd azt követően elkezdtem felkészülni erre a versenyre. Futottam ilyet is meg olyat is, de hiába domboztam, nem igazán éreztem magam készen arra, hogy ilyen emelkedőkkel megküzdjek.
Utolsó napon elkészült a terv is egy amit papírra vetettem, és egy másik a fejemben.
Ez a terv került papírra, ami végig ott volt nálam, mert így legalább tudtam, hogy mi vár még rám :)
Hát elég jó időket lőttem be, csak ez a számítás nem vette figyelembe az általam még nem ismert hosszú emelkedők hatását a szervezetemre.
A másik terv egy kicsit talán reálisabb beérni 2:30-on belül, ha meg minden kötél szakad akkor mindenáron befejezni és a 3 órás szintidőn belül beérni.
Aztán közeledett a szombati nap és... egy kicsit tartva az egésztől egy tartalmas reggeli után át Hódmezővásárhelyre onnan pedig a többiekkel tovább Szekszárdra. 3 órás út után megérkeztünk. Volt idő a rajtig bőven úgyhogy egy kis séta következett a rajt környékén. Hát nem semmi ez a város...szépek terek, jól néz ki a környék, rendezett minden, tetszik.
A versenyközpont meglett gyorsan, kb. 5 perc után kézben volt a póló és a névre szóló rajtszám, ami méltó helyére fog kerülni. Öltözés, egy kis kaja az arcba, majd bemelegítés. Garminkát elindítottam, megnéztem hogy muzsikál a motor, hát pörgött rendesen (mármint a szokásos indulási értékekhez képest), versenydrukk megvolt. Bemelegítés gyanánt felfutottam a Béla térre (azt hiszem úgy hívják)...hát látszott, hogy az emelkedőknek nem semmi hatása lesz :)
Aztán a rajt...visszaszámlálás, majd megkezdődött. 1 perc telt el mire átléptem a rajtvonalat és megkezdtem a futást igazán. A többiek elmentek, én pedig figyelve nehogy a tömeg elvigyen saját tempóban elindultam. Az első 4km minden gond nélkül lement 23:49 alatt a tervek szerint...aztán jött a kilátó ahol szintén nem is volt semmi gond, kivéve talán az, hogy itt csaptam meg a versenyen a max pulzusom (179bpm). Ez a rész is tervek szerint ment, időben is jó voltam.
A gond ott jelentkezett ahol nem számítottam rá a lejtőn. Nem futottam még lejtőn lefele, aztán a tempóm sem volt az igazi, meg kerestem a biztos talajfogáshoz a megfelelő testtartást. Ez a végére ki is alakult, de ekkorra már leértem a sík szakaszra. Lassultam egy kicsit, de igazán nem éreztem magam fáradtnak. A sík részen útban a borospince felé láttam a szemben haladókat több km-el előttem és rájöttem, rengeteg edzésre van még szükségem. De nem szégyenkezem, mert egy évvel ezelőtt 400m lefutása is gondot jelentett volna, nem hogy a gondolata egy félmaratonnak.
Borospince, hát nem semmi, most épül szépül, de gyönyörű lesz ha kész lesz. Frissítés, majd irány tovább. Most én futottam szemben azokkal akik mögöttem voltak, hát jó érzés volt...biztattam azokat akik küzdöttek, és így biztattam magam is :)
Aztán eljött a 13.km, ez az emelkedő emlékezetes volt...futottam, de nem haladtam, próbáltam, próbáltam, belegyalogoltam, aztán megint futottam, de olyan volt, mintha egy ellentétes irányba mozgó lépcsőn próbáltam volna haladni. De nyomtam, gyűrtem, aztán tempósan gyalogoltam felfele (9:09p/km) . Miután felértem a csúcsra futás...kicsi sík, majd lejtő...és megtaláltam, hogyan tudok haladni: mint a síző a hegyoldalon, jobbról balra, balról jobbra...és működött. Aztán jött hátulról a kiabálás: nem kell több fröccs spori :D Pedig nem is ittam...de jól esett...aztán egy frissítő pont ahol hihetetlen biztatás jött mindenkitől, mindenkinek. Jó volt mert erőt adott ami kellett is mert újra jött a kilátó, ami ment is felfele, egy darabig, aztán szégyen, nem szégyen begyalogoltam itt is. A felérés után futássss, innen már csak lefele.
Ment is minden rendesen egészen a 20.km-ig, itt aztán bekövetkezett az amire nem számítottam: eléheztem, kiürült a fejem, eltűntek a gondolatok, hiába volt sík a terep egyszerűen nem ment a futás...gyalogolni kellett. Próbáltam futni, de nem ment, lehet az is közrejátszott, hogy ezen az úton jöttünk be kocsival és tudtam, hogy milyen hosszú még a célig vezető út. Gyalogoltam, kocogtam, küzdöttem, aztán jött az utolsó utca a célegyenes előtt. Hatalmas erőt adott azoknak a biztatása akik már befejezték. Aztán a célegyenes lefelé, meg a cél, ahol halottam a nevem mint befutó és ez nagyon jól, állati jól esett.
A vége 2:27:29 lett, ami végül is a 2:30-as terven belül, csak 8 perccel elmaradva a papírra vetett tervtől meglett (megjegyzem, ha nem gyalogolok akkor simán meglett volna a 2:19).
Hogy hogyan éreztem magam a befutó után, örültem hogy beértem, örültem hogy megcsináltam, örültem annak, hogy ott lehettem. Nem fájt sehol, térdem bírta, combom, vádlim bírta, görcs nem volt sehol (szedtem a magnéziumot rendesen) szóval ez a része már alakul a dolognak...most egy nappal a verseny után sincs extra bugi a lábaimban, csak egy kis fáradtság...ma már tekertem egy rövidet, holnap meg futok.
Tanulság: edzeni, edzeni, készülni és nagyon figyelni a kajára. Az eléhezés nagyon gáz...a versenyek napján való kajálást még nagyon meg kell tanulni, dehát ez úgy van, hogy az ember saját hibáiból tanul, az okos meg a máséból...:D
Nagyon jó volt Szekszárdon lenni, futni, mászni, néha szenvedni, beérni és a befutókor a nevemet hallani! Jó volt a szervezés, köszönet a csodás napért. Jövőre ott leszek ismét ezt már most megígérhetem!
Képek remélem hamarosan fenn lesznek és tudom egy kicsit szinezni a leírást.
Versenyadatok
Ez is a tervezéssel kezdődött volna, ha a tervben lett volna a versenyen való részvétel, mert ahogy haladtam a felkészüléssel az első félmaratonra, úgy nem tűnt valami egyszerű dolognak ezen a versenyen való indulás. Ugye Alföldi vagyok, akinek a legnagyobb hegy a gát... aztán meggondoltam a dolgot és legyen ez a kihívás, mert ugye ami nem öl meg az erősít. Lefutottam az első félmaratonom, majd azt követően elkezdtem felkészülni erre a versenyre. Futottam ilyet is meg olyat is, de hiába domboztam, nem igazán éreztem magam készen arra, hogy ilyen emelkedőkkel megküzdjek.
Utolsó napon elkészült a terv is egy amit papírra vetettem, és egy másik a fejemben.
Ez a terv került papírra, ami végig ott volt nálam, mert így legalább tudtam, hogy mi vár még rám :)
Hát elég jó időket lőttem be, csak ez a számítás nem vette figyelembe az általam még nem ismert hosszú emelkedők hatását a szervezetemre.
A másik terv egy kicsit talán reálisabb beérni 2:30-on belül, ha meg minden kötél szakad akkor mindenáron befejezni és a 3 órás szintidőn belül beérni.
Aztán közeledett a szombati nap és... egy kicsit tartva az egésztől egy tartalmas reggeli után át Hódmezővásárhelyre onnan pedig a többiekkel tovább Szekszárdra. 3 órás út után megérkeztünk. Volt idő a rajtig bőven úgyhogy egy kis séta következett a rajt környékén. Hát nem semmi ez a város...szépek terek, jól néz ki a környék, rendezett minden, tetszik.
A versenyközpont meglett gyorsan, kb. 5 perc után kézben volt a póló és a névre szóló rajtszám, ami méltó helyére fog kerülni. Öltözés, egy kis kaja az arcba, majd bemelegítés. Garminkát elindítottam, megnéztem hogy muzsikál a motor, hát pörgött rendesen (mármint a szokásos indulási értékekhez képest), versenydrukk megvolt. Bemelegítés gyanánt felfutottam a Béla térre (azt hiszem úgy hívják)...hát látszott, hogy az emelkedőknek nem semmi hatása lesz :)
Aztán a rajt...visszaszámlálás, majd megkezdődött. 1 perc telt el mire átléptem a rajtvonalat és megkezdtem a futást igazán. A többiek elmentek, én pedig figyelve nehogy a tömeg elvigyen saját tempóban elindultam. Az első 4km minden gond nélkül lement 23:49 alatt a tervek szerint...aztán jött a kilátó ahol szintén nem is volt semmi gond, kivéve talán az, hogy itt csaptam meg a versenyen a max pulzusom (179bpm). Ez a rész is tervek szerint ment, időben is jó voltam.
A gond ott jelentkezett ahol nem számítottam rá a lejtőn. Nem futottam még lejtőn lefele, aztán a tempóm sem volt az igazi, meg kerestem a biztos talajfogáshoz a megfelelő testtartást. Ez a végére ki is alakult, de ekkorra már leértem a sík szakaszra. Lassultam egy kicsit, de igazán nem éreztem magam fáradtnak. A sík részen útban a borospince felé láttam a szemben haladókat több km-el előttem és rájöttem, rengeteg edzésre van még szükségem. De nem szégyenkezem, mert egy évvel ezelőtt 400m lefutása is gondot jelentett volna, nem hogy a gondolata egy félmaratonnak.
Borospince, hát nem semmi, most épül szépül, de gyönyörű lesz ha kész lesz. Frissítés, majd irány tovább. Most én futottam szemben azokkal akik mögöttem voltak, hát jó érzés volt...biztattam azokat akik küzdöttek, és így biztattam magam is :)
Aztán eljött a 13.km, ez az emelkedő emlékezetes volt...futottam, de nem haladtam, próbáltam, próbáltam, belegyalogoltam, aztán megint futottam, de olyan volt, mintha egy ellentétes irányba mozgó lépcsőn próbáltam volna haladni. De nyomtam, gyűrtem, aztán tempósan gyalogoltam felfele (9:09p/km) . Miután felértem a csúcsra futás...kicsi sík, majd lejtő...és megtaláltam, hogyan tudok haladni: mint a síző a hegyoldalon, jobbról balra, balról jobbra...és működött. Aztán jött hátulról a kiabálás: nem kell több fröccs spori :D Pedig nem is ittam...de jól esett...aztán egy frissítő pont ahol hihetetlen biztatás jött mindenkitől, mindenkinek. Jó volt mert erőt adott ami kellett is mert újra jött a kilátó, ami ment is felfele, egy darabig, aztán szégyen, nem szégyen begyalogoltam itt is. A felérés után futássss, innen már csak lefele.
Ment is minden rendesen egészen a 20.km-ig, itt aztán bekövetkezett az amire nem számítottam: eléheztem, kiürült a fejem, eltűntek a gondolatok, hiába volt sík a terep egyszerűen nem ment a futás...gyalogolni kellett. Próbáltam futni, de nem ment, lehet az is közrejátszott, hogy ezen az úton jöttünk be kocsival és tudtam, hogy milyen hosszú még a célig vezető út. Gyalogoltam, kocogtam, küzdöttem, aztán jött az utolsó utca a célegyenes előtt. Hatalmas erőt adott azoknak a biztatása akik már befejezték. Aztán a célegyenes lefelé, meg a cél, ahol halottam a nevem mint befutó és ez nagyon jól, állati jól esett.
A vége 2:27:29 lett, ami végül is a 2:30-as terven belül, csak 8 perccel elmaradva a papírra vetett tervtől meglett (megjegyzem, ha nem gyalogolok akkor simán meglett volna a 2:19).
Hogy hogyan éreztem magam a befutó után, örültem hogy beértem, örültem hogy megcsináltam, örültem annak, hogy ott lehettem. Nem fájt sehol, térdem bírta, combom, vádlim bírta, görcs nem volt sehol (szedtem a magnéziumot rendesen) szóval ez a része már alakul a dolognak...most egy nappal a verseny után sincs extra bugi a lábaimban, csak egy kis fáradtság...ma már tekertem egy rövidet, holnap meg futok.
Tanulság: edzeni, edzeni, készülni és nagyon figyelni a kajára. Az eléhezés nagyon gáz...a versenyek napján való kajálást még nagyon meg kell tanulni, dehát ez úgy van, hogy az ember saját hibáiból tanul, az okos meg a máséból...:D
Nagyon jó volt Szekszárdon lenni, futni, mászni, néha szenvedni, beérni és a befutókor a nevemet hallani! Jó volt a szervezés, köszönet a csodás napért. Jövőre ott leszek ismét ezt már most megígérhetem!
Képek remélem hamarosan fenn lesznek és tudom egy kicsit szinezni a leírást.
Versenyadatok
2011. április 10., vasárnap
Az első félmaraton
Az egész hétfőn kezdődött: ránéztem a heti tervre és láttam eljött az idő, ha törik, ha szakad vasárnap félmaraton. Nem terveztem, hogy elinduljak a vivicitá-n, mert a szüzességemet szerettem volna privát körülmények között, saját terepen elveszíteni.
Előkészületek
A hét laza futással, egy kis gyorsítóval, dombfutással zajlott. Hétfő 6km-es harmadoló, szerda dombfutás (2km laza, 15x100 tempós fel majd le, maradék 2,5km levezetés), pénteken meg egy laza 5km 8x60m repülővel. Közbenső napokon pedig szigorú pihenés (pedig a kettlebell meg a keró is nagyon kacsingatott a héten). Kajával is úgy készültem, hogy töltöttem fel a tartalékokat - picit szénhidrátban dúsabb kajával, hogy legyen mit mobilizálni, ha szükséges. Szerdán elkezdtem szedni magnéziumot...reménykedve a görcsök nélküli hosszú futásban.
Tervezés
Mivel a versenyszervezők nem tervezték meg számomra a félmaratont, rám várt a feladat. Több útvonalat is megnéztem, megmértem, míg végül úgy döntöttem, hogy 7km-es kört jelölök ki, amiből 3-at teljesítek és már meg is van. A kört úgy jelöltem ki, hogy a ház előtt legyen a kezdete és a vége, így a frissítés is megoldott. A frissítőponton a fiam teljesített szolgálatot :D A frissítőponton volt ásványvíz, szőlőcukor, banán, citrom és rebarbara turmix (szuper recept, nagyon hasznos volt). Ha valaki nem tudná elég jó tulajdonságokkal bír: rostokban gazdag, rengeteg kalciumot, magnéziumot, vasat, ABC vitaminokat tartalmaz.
Az idők: a tervek szerint egy 7p/km el számolva 2:30:00-as félmaratont terveztem összidőben. Mivel még nem futottam ennyit, csak lazán hosszút, nem tudtam előre megbecsülni a tempót, ezért a 7p/km-el a lazafutásokat vettem alapul. Részidőket úgy terveztem, hogy a 7km-eknek (1 körnek) 40 és 50 perc közé kell esnie. Ez a viszonylag tág határ megengedte azt, hogy a napi futásérzet határozza meg a tempót.
A nagy nap
Vasárnap reggel már fél hétkor felkeltem, végiggondoltam a pályát lépésről lépésre, reggeli, majd egy kis bemelegítés - Eurosporton élőben közvetítették a Párizs maratont.Lábaim rendben, térdem ok, semmi fájdalom, vagy olyan gond ami megakadályozná a mai teljesítést. Alapos bemelegítés, leukoplast ahova kell, HR szenzor, Garminka élesít és 10:07-kor eldördült a startpisztoly.
Első hét...
Elkezdődött, elindultam... egy kicsit erős tempóval kezdtem, de 500m után rájöttem...hibát követtem el: a HR szenzort nem nedvesítettem meg, illetve a pántját nem állítottam szorosabbra, így az csúszott lefele és mutatott érdekes értékeket (187bpm :D)...10mp alatt rendeztem a problémát és mentem tovább. Sajnos az idő nem a reggeli volt feltámadt újra a szél (volt ahol 20km/h-t is meghaladta), dehát a szél azért van hogy fújjon.
Az első 7km jól gyorsan és egyáltalán nem megerőltetően telt. Első kör vége 39:54 (5:43p/km) nagyon jól sikerült. Frissítés: ásványvíz és 3 szőlőcukor. Fejben RENDBEN, Láb OK, Szív OK, Levegő VAN ... mehet a következő kör.
A második hét...
A második 7km továbbra is jól ment, nem volt semmi fájdalom, gond nélkül dübörögtem tovább. Egy kis lassulás azért már tapasztalható volt, de nem vészes. 10km-nél a szokott módon megérkezett az első holtpont, de villámgyorsan pár száz méter után tovatűnt. A kör vége ismét a frissítő ponton: fél banán, rebarbara turmix (jó sűrű és nem lötyög annyira a gyomromban mint a víz) Köridő: 42:15 (6:02p/km) kicsit lassabb de legalább még megy. Ellenőrzés: fejben RENDBEN, Láb OK, Szív OK, Levegő VAN ... mehet az utolsó kör.
Harmadik hét...
Frissítés után elkövettem egy hibát: nem nyújtottam egy kicsit...nos ez meg is látszódott az utolsó körön, ja és mivel versenyben voltam menet közben sem áltam meg. Lassultam, folyamatosan lassultam...már 6:30 as kilométerekkel futottam, aztán jött a 19.km-na itt aztán úgy begörcsölt a seggem, hogy csuda. A bal lábam alig bírtam felemelni, kellett egy kicsit futóiskolázni, ami úgy ahogy rendbe rakta a lábat (ez a km 6:51 lett). Meg nem akartam állni, mert már láttam lelki szemeim előtt a célszallagot :) A 20. és 21.km már kemény volt és küzdelmes...de megcsináltam és beértem.
Félmaratoni időm: 2:08:07
Edzésadatok
Végjáték:
Beértem, ásványvíz, citrom, nyújtás...jó hosszan, majd forró fürdő és pihenés. Most, hogy a blogot írom fáradtnak érzem a lábaim, szerintem a fenekemben izomláz lesz holnapra. Most így végiggondolva az egészet, a hibáktól eltekintve úgy érzem, jól sikerült futás van mögöttem. Hamarosan megsimétlésre kerül, kicsit nehezebb terepen, versenyben, sok másik sorstársammal karöltve a borvidék félmaratonon Szekszárdon.
Nem bántam egy cseppet sem, hogy belefogtam a futásba és az, hogy a semmiből idáig eljutottam, hatalmas erőt ad :D
Ja, ezt majdnem elfelejtettem: PB 1óra alatt megtett km-ekben, 5k-n és 10k-n :D
Előkészületek
A hét laza futással, egy kis gyorsítóval, dombfutással zajlott. Hétfő 6km-es harmadoló, szerda dombfutás (2km laza, 15x100 tempós fel majd le, maradék 2,5km levezetés), pénteken meg egy laza 5km 8x60m repülővel. Közbenső napokon pedig szigorú pihenés (pedig a kettlebell meg a keró is nagyon kacsingatott a héten). Kajával is úgy készültem, hogy töltöttem fel a tartalékokat - picit szénhidrátban dúsabb kajával, hogy legyen mit mobilizálni, ha szükséges. Szerdán elkezdtem szedni magnéziumot...reménykedve a görcsök nélküli hosszú futásban.
Tervezés
Mivel a versenyszervezők nem tervezték meg számomra a félmaratont, rám várt a feladat. Több útvonalat is megnéztem, megmértem, míg végül úgy döntöttem, hogy 7km-es kört jelölök ki, amiből 3-at teljesítek és már meg is van. A kört úgy jelöltem ki, hogy a ház előtt legyen a kezdete és a vége, így a frissítés is megoldott. A frissítőponton a fiam teljesített szolgálatot :D A frissítőponton volt ásványvíz, szőlőcukor, banán, citrom és rebarbara turmix (szuper recept, nagyon hasznos volt). Ha valaki nem tudná elég jó tulajdonságokkal bír: rostokban gazdag, rengeteg kalciumot, magnéziumot, vasat, ABC vitaminokat tartalmaz.
Az idők: a tervek szerint egy 7p/km el számolva 2:30:00-as félmaratont terveztem összidőben. Mivel még nem futottam ennyit, csak lazán hosszút, nem tudtam előre megbecsülni a tempót, ezért a 7p/km-el a lazafutásokat vettem alapul. Részidőket úgy terveztem, hogy a 7km-eknek (1 körnek) 40 és 50 perc közé kell esnie. Ez a viszonylag tág határ megengedte azt, hogy a napi futásérzet határozza meg a tempót.
A nagy nap
Vasárnap reggel már fél hétkor felkeltem, végiggondoltam a pályát lépésről lépésre, reggeli, majd egy kis bemelegítés - Eurosporton élőben közvetítették a Párizs maratont.Lábaim rendben, térdem ok, semmi fájdalom, vagy olyan gond ami megakadályozná a mai teljesítést. Alapos bemelegítés, leukoplast ahova kell, HR szenzor, Garminka élesít és 10:07-kor eldördült a startpisztoly.
Első hét...
Elkezdődött, elindultam... egy kicsit erős tempóval kezdtem, de 500m után rájöttem...hibát követtem el: a HR szenzort nem nedvesítettem meg, illetve a pántját nem állítottam szorosabbra, így az csúszott lefele és mutatott érdekes értékeket (187bpm :D)...10mp alatt rendeztem a problémát és mentem tovább. Sajnos az idő nem a reggeli volt feltámadt újra a szél (volt ahol 20km/h-t is meghaladta), dehát a szél azért van hogy fújjon.
Az első 7km jól gyorsan és egyáltalán nem megerőltetően telt. Első kör vége 39:54 (5:43p/km) nagyon jól sikerült. Frissítés: ásványvíz és 3 szőlőcukor. Fejben RENDBEN, Láb OK, Szív OK, Levegő VAN ... mehet a következő kör.
A második hét...
A második 7km továbbra is jól ment, nem volt semmi fájdalom, gond nélkül dübörögtem tovább. Egy kis lassulás azért már tapasztalható volt, de nem vészes. 10km-nél a szokott módon megérkezett az első holtpont, de villámgyorsan pár száz méter után tovatűnt. A kör vége ismét a frissítő ponton: fél banán, rebarbara turmix (jó sűrű és nem lötyög annyira a gyomromban mint a víz) Köridő: 42:15 (6:02p/km) kicsit lassabb de legalább még megy. Ellenőrzés: fejben RENDBEN, Láb OK, Szív OK, Levegő VAN ... mehet az utolsó kör.
Harmadik hét...
Frissítés után elkövettem egy hibát: nem nyújtottam egy kicsit...nos ez meg is látszódott az utolsó körön, ja és mivel versenyben voltam menet közben sem áltam meg. Lassultam, folyamatosan lassultam...már 6:30 as kilométerekkel futottam, aztán jött a 19.km-na itt aztán úgy begörcsölt a seggem, hogy csuda. A bal lábam alig bírtam felemelni, kellett egy kicsit futóiskolázni, ami úgy ahogy rendbe rakta a lábat (ez a km 6:51 lett). Meg nem akartam állni, mert már láttam lelki szemeim előtt a célszallagot :) A 20. és 21.km már kemény volt és küzdelmes...de megcsináltam és beértem.
Félmaratoni időm: 2:08:07
Edzésadatok
Végjáték:
Beértem, ásványvíz, citrom, nyújtás...jó hosszan, majd forró fürdő és pihenés. Most, hogy a blogot írom fáradtnak érzem a lábaim, szerintem a fenekemben izomláz lesz holnapra. Most így végiggondolva az egészet, a hibáktól eltekintve úgy érzem, jól sikerült futás van mögöttem. Hamarosan megsimétlésre kerül, kicsit nehezebb terepen, versenyben, sok másik sorstársammal karöltve a borvidék félmaratonon Szekszárdon.
Nem bántam egy cseppet sem, hogy belefogtam a futásba és az, hogy a semmiből idáig eljutottam, hatalmas erőt ad :D
Ja, ezt majdnem elfelejtettem: PB 1óra alatt megtett km-ekben, 5k-n és 10k-n :D
2011. március 22., kedd
Garminka nem indul... pánik!!!!
Úgy kezdődött, hogy reggel melóba indultam az öreg Gepidával, régi de nagyon jól használható, acélváz, meg semmi extra, van vagy 25 kiló... Reggel garminka tökéletesen mködött, fel is töltöttem róla a cuccot, meg töltöttem is a gépről.
Itt a reggeli kanyar.
Délután idultam volna hazafele, közben a töltés bőven megtörtént, ki is írta az eszköz. Dokkolóállomásról lekaptam, bekapcsoló gomb megnyom..., mondom megnyom... semmi, megnyom...semmi...ááááááááááááá pánik!!!!!!!!!!
Most mi legyen??? Haza indultam, most nem garminkával hanem az endomondo kliensel a telefonon. Itt a délutáni kör. WinMo-n egyébként nem a legtökéletesebb az alkalmazás, mert nincs benne AutoStop...de ez most más tészta...
Hazaértem, gép elő, böngészés kezdődik... mi lehet a gond. Garmin support forum: semmi, másutt nem sok minden, minimális információ...hát itt már egy kicsit gondban voltam, megnéztem a garmin Magyarországi képviseletét, akiknek van pofájuk ilyet kiírni az oldalukra:
Garanciális és garancián túli ügyintézést kizárólag a Navi-Gate Kft. kereskedelmi hálózatán keresztül értékesített készülékekre vállalunk!
Honda, BMW, Volvo, Smart, Mercedes vagy egyéb autógyártók által licenszelt (autógyártói logóval rendelkező) készülékek támogatását nem áll módunkban ellátni. Az árváltoztatás jogát fenntartjuk!
Felháborító!!!!!!!!
Egy olyan termékhez amelyhez nemzetközi garanciát adnak, igaz külföldön vásárolt, Magyarországon, hivatalos Garmin kereskedőnél nem vállalnak sem garanciás, sem garancián túli javítást. Röhej, szerintem megér egy levelet a Garminhoz, amilyen hangulatban vagyok meg is írom... Csak azokat a termékeket vállalják amelyek megvásárlásából pénz folyt a zsebükbe... Aztán érdekesek a kezdő javítási díjaik is: FR 305 -re ránéz a "szerelő" és nekem az már egyből 22.900HUF-ba kerül...
Ezután a kis kitérő után elkezdtem dondolkozni mi lehet a baj, víz nem érte, sérülés nincs rajta, elejtve nem volt. Mivel ez is egy kis számítógép valószínű lefagyott, csak, hát ugye nincs rajta Reset gomb. Valamilyen gomb kombinációval ki lehet ezt váltani... na nyomás böngészni... és rövid idő múlva me is lett a megoldás:
És minden OK most már, ezt is tudom, legközelebb nem lesz gond. Belegondoltam abba, hogy valaki ilyen gonddal beviszi készülékét a NaviGate-hez, a szerelő megcsinálja a Hard resetet, majd a tulaj fizet 22.900 FT-ot a semmiért... jó ki órabér mi?
Itt a reggeli kanyar.
Délután idultam volna hazafele, közben a töltés bőven megtörtént, ki is írta az eszköz. Dokkolóállomásról lekaptam, bekapcsoló gomb megnyom..., mondom megnyom... semmi, megnyom...semmi...ááááááááááááá pánik!!!!!!!!!!
Most mi legyen??? Haza indultam, most nem garminkával hanem az endomondo kliensel a telefonon. Itt a délutáni kör. WinMo-n egyébként nem a legtökéletesebb az alkalmazás, mert nincs benne AutoStop...de ez most más tészta...
Hazaértem, gép elő, böngészés kezdődik... mi lehet a gond. Garmin support forum: semmi, másutt nem sok minden, minimális információ...hát itt már egy kicsit gondban voltam, megnéztem a garmin Magyarországi képviseletét, akiknek van pofájuk ilyet kiírni az oldalukra:
Garanciális és garancián túli ügyintézést kizárólag a Navi-Gate Kft. kereskedelmi hálózatán keresztül értékesített készülékekre vállalunk!
Honda, BMW, Volvo, Smart, Mercedes vagy egyéb autógyártók által licenszelt (autógyártói logóval rendelkező) készülékek támogatását nem áll módunkban ellátni. Az árváltoztatás jogát fenntartjuk!
Felháborító!!!!!!!!
Egy olyan termékhez amelyhez nemzetközi garanciát adnak, igaz külföldön vásárolt, Magyarországon, hivatalos Garmin kereskedőnél nem vállalnak sem garanciás, sem garancián túli javítást. Röhej, szerintem megér egy levelet a Garminhoz, amilyen hangulatban vagyok meg is írom... Csak azokat a termékeket vállalják amelyek megvásárlásából pénz folyt a zsebükbe... Aztán érdekesek a kezdő javítási díjaik is: FR 305 -re ránéz a "szerelő" és nekem az már egyből 22.900HUF-ba kerül...
Ezután a kis kitérő után elkezdtem dondolkozni mi lehet a baj, víz nem érte, sérülés nincs rajta, elejtve nem volt. Mivel ez is egy kis számítógép valószínű lefagyott, csak, hát ugye nincs rajta Reset gomb. Valamilyen gomb kombinációval ki lehet ezt váltani... na nyomás böngészni... és rövid idő múlva me is lett a megoldás:
És minden OK most már, ezt is tudom, legközelebb nem lesz gond. Belegondoltam abba, hogy valaki ilyen gonddal beviszi készülékét a NaviGate-hez, a szerelő megcsinálja a Hard resetet, majd a tulaj fizet 22.900 FT-ot a semmiért... jó ki órabér mi?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)