Hideg reggel volt -3 fokkal, még akkor is -1 volt mikor elindultam. Felöltöztem, de nem túl és nekivágtam. A kompot már kiderítettem, hogy jár, úgyhogy áthajóztam a Tiszán túlra. Nem akartam közúton menni, így a gát tetején indultam Szeged, pontosabban Algyő fele. Az út első 10km-e eseménymentes volt jó úton, bár az ujjvégeim fáztak.
Irány az ismeretlen...
A visszahúzódó Tisza csak jeget hagyott maga után, meg nem kevés rombolást.
A következő 10km az nem semmi volt. A talaj felső fél centis rétege felengedett és sárdagasztás volt ezerrel. Tetszett a dolog, még a fülem töve is saras volt. Próbáltam a füves részeken "száguldani" valamint a gát oldalán elkerülve a nagyon saras, nyumvájús részeket.
Az első pár száz m után már így nézett ki a bike:
Úgy 5-6km körül az első kerekem úgy beragadt a sártól, hogy hosszabb kényszerpihenőt kellett tartani a keréktakarításra :D Az igazat megvallva rég tekertem már ilyen nehéz bike-al.
Dóc magasságában le akartam menni a gátról, de a földút annyira össze volt vágva a kedves parasztok 30millás traktorai által, hogy meg sem próbáltam. Tolni nem akartam 4km-en keresztül. Pedig kinéztem az Alföldi Kéktúra útvonalának egy jó erdei szakaszát amit végig akartam nyomni. Na majd legközelebb.
Elhagytam a petresi gátszakadást még mindig saras úton.
Elhagytam a holtág első részét, és meglepetésemre vége lett a saras útnak, kemény felületű előbb kavicsos majd aszfaltos út vezetett Algyő felé.
Egy kicsit saras volt a bike mire idáig eljutottam :D
Innentől aztán aszfaltozott út vezetett hazáig. Mire az algyői hídhoz értem meglett a Nap is, sütött ezerrel. Frankó volt.
A sár, a hideg, a köd ellenére egy óriási jót tekertem. Élveztem az elsőtől az utolsó percéig :D.
Edzésadatok
Ui.: Jól járt velem az autómosó, mire letakarítottam a bikeot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése