Lassan járj, tovább érsz...avagy egy síkvidéki futó esete a 14. Kékes csúcsfutáson

Mire is vállalkoztam... már megint: 14. Kékes Csúcsfutás, a hegy amelyre csak hegyen lehet vajon felkészülni? Nagy kérdés volt ez számomra, mert az Alföld legnagyobb hegyei a gátoldalak, ami ugye nem biztosít túl nagy szintkülönbséget :D A nagyobb dombokat már megszenvedtem Szekszárdon, úgyhogy tartottam is az egésztől, meg nem is.

Azért tartottam, mert nem tudtam, hogyan fog viselkedni a lábam, a vádlim főleg a folyamatos hegymenettől, és azért nem tartottam, mert 1 nem szégyen itt belegyalogolni, 2 olyan részidőket szabtak, hogy az teljesíthető persze felkészülés után.

Előkészületek voltak bőven, futás is... domboztam is, résztávoztam is, szóval próbáltam megadni magamnak azt ami szerintem szükséges lehet ehhez a futáshoz. A héten tekertem is egy párat, pont azért, hogy jobban regenerálódjanak az izmok, bár a tegnapi tekerés elég keményre sikerült. A tervezés során figyelembe véve az ismeretlent 7:00, 7:30-as kilométerekkel számoltam, így a várható idő 1:30:00 körül jött volna ki. A másik fontos és Szekszárdon megtanult dolog: odafigyelni a frissítésre, enni, inni mindig, mégha picit is, de kell!!!!

Reggel 0530 ébresztő, reggeli napirend, kajagyártás majd 0630-kor indulás. Nem volt 10 óra mire odaértünk, úgyhogy volt idő bőven felkészülni, bemelegíteni, nézelődni.

1050 beálltunk a sorba, majd 11 kor eldördült a startpisztoly. Jó fél perc telt el mire elhagytam a rajtvonalat, érthető hiszen 1250 futó állt rajthoz. Piszok meleg volt, pedig nem ilyen időt jósoltak.

Megkezdődött, elindultam...hát érdekes volt...felfele és felfele, de aztán beálltam egy tempóra, a HR beállt egy szintre, a levegő jött rendesen, és semmi gond nem volt...ez nagyon jó érzés volt. Nem futottam gyorsan igaz, de nem kapkodtam a levegőt, a szivem nem vert össze-vissza, a pulzus nem volt az egekben és mégis haladtam. A jó az volt, hogy folyamatosan haldtam és idővel lehagytam azokat akik elfutottak mellőlem.

1.km 6:52 - 2.km 6:50
A második km után a bal vádlim rosszalkodott, görcsölni kezdett, de nagy nehezen kifutottam belőle (igaz a végére várva a fotóra ismét beállt)

3.km 7:09 - 4.km 7:11 - 5.km 7:09
Faltam a km-eket, jól esett, nem volt semmi gond sem

6.km 7:31
Itt volt a nagyobb frissítő pont, és tartottam magam a tervhez, enni, inni el nem éhezni, szomjazni.

7.km 7:01 - 8.km 6:56
Idáig volt a "könnyű rész" innen jött a neheze a 10%...

9.km 7:37 - 10.km 7:33 - 11.km 7:54
Ez a rész már kemény volt...de nem álltam meg...csak mentem, és messze voltam attól, hogy szenvedjek! Egyre többen lassítottak, gyalogoltak, de mikor elhaladtam a 10. majd a 11. km mellett tudtam, hogy meglesz! Néhányan már lefele jöttek, jól esett az, hogy biztatták a futókat.

Az utolsó 600m-en volt még erőm gyorsítani egy kicsit és a sípályán már szinte "röpültem". Eszméletlen jó érzés a téged és mindenki mást is biztató tömeg között felfutni. Aztán ott volt a cél, olyan jó érzés lett úrrá rajtam, amilyet még nem éreztem! MEGCSINÁLTAM! És vigyorogtam, szinte nevetni volt kedvem. Ránéztem az órára: 1:25:29

Edzésadatok

Aztán jött a sorbanállás, a fotó...ami nagyon komorra sikerült, dehát ez van :D

Bevártam a többieket és elindultunk lefele. A kék útvonalon, nem az aszfalton, terepen erdőben...én futva...nem fájt egy kicsit sem és nagyon jól is esett levezetés gyanánt!

Edzésadatok

Nagyon elégedett és boldog vagyok, hogy ezt megcsináltam!