Mindig a hoszzú futások alkalmával kavarognak gondolatok bennem, mert ilyenkor van időm arra, hogy átgondoljam mi történt, mi van és mi lesz... Ma menet közben jött elő ez a kérdés, de igazán nem találtam meg a választ rá. Hogy őseink miért futottak az nem kérdéses, én talán azt boncolgatnám egy kicsit, hogy én miért is kezdtem futni, azért hogy fogyjak, hogy egészségesebb legyek. Ez sikerült! Aztán átalakult függőséggé, olyan szinten, hogy most már mennem kell...nem lehet megállni, csak lassítani :) A lassításról majd később...egy másik bejegyzésben.
Nem mondom, hogy néha nem fáj,vagy esik rosszul, néha lustálkodnék még egy kicsit de menni kell, mert ez visz előre. Előre, és érzéseim szerint nem is akárhogy. Kb. 7 hete kezdtem a felkészülést ahhoz, hogy sikeresen levigyem félmaratoni időmet 2 óra alá. Nem egyszerű a program, mert heti 6 nap edzés és 50-70km az adag, ami ahhoz képest, hogy tavaly ennyi volt a havi adag.... Ma reggel lement úgy egy félmaraton, hogy utána semmi gond nem volt, nem voltam kifulladva, nem voltam túlzottan elfáradva, csodás volt. Átlagpulzus 134, max 140 ez azért nem rosz.
Vissza a fő kérdéshez: az ilyen napok mint a mai adják meg a választ szerintem erre a kérdésre, mert mi is történt? Amikor kezdtem ma fél ötkor, gyönyörű tiszta ég fogadott, fenn volt a Hold és ezerrel világított, majd bújt el a hegyek mögött (gyönyörű volt), aztán teltek a kilométerek és elkezdett ébredni a természet, majd a Nap is kibújt a hegyek mögül...hát majdnem megálltam szájat tátani. Ez feldobta a ma futást nem kicsit...
Aztán miért is jó még? Mert ki tudom üríteni a fejem, elfelejteni a napi gondokat.
Edzésadatok
